csepantelke

A múlt megismerésének sokféle módja van. Egy ország, régió vagy tájegység történelméről, a valaha élt emberek történetéről a temetők sokat elárulnak. De nemcsak a múltról mesélnek, tükröt tartanak a jelennek is.

Rendhagyó körutunkon ezúttal Kárpátalja néhány nagy múltú temetőjét, titkokat is rejtő kriptáját és kevésbé ismert vagy lassan feledésbe merülő temetkezési helyét keressük fel.

A soknemzetiségű Kárpátalja a múltban is számos nép otthona volt, de a nemzetiségek aránya radikálisan megváltozott az elmúlt századok során. Ma már alig hallani magyar szót az ungvári Korzón.  Ám ha felkeressük a Kálvária-temetőt, a város legrégebbi és legszebb, méltóképpen gondozott sírkertjét, magyar feliratú sírok sorait látjuk. Igaz, ezekben a sírokban 50-100-150 évvel ezelőtt elhunyt ungváriak nyugszanak.

A Kálvária a vidék nagy múltú dinasztiáinak nyughelye, itt található például a Laudon család sírboltja, s a Pálóczi Horváth família két obeliszkje. A kárpátaljai festőiskola alapítói, Erdélyi Béla és Boksay József szintén ebben a sírkertben alusszák örök álmukat, miképpen sok más, Ungvár történetében meghatározó szerepet játszó művész, tudós, tisztségviselő.

Kobály József ungvári régész, történész szerint egy tragikus sorsú szerelmespár is nyugszik a temetődombon. Az ungvári Rómeó és Júlia története 1892-re datálódik, ekkor tudta meg a katonai akadémiáról épp csak hazatérő ifjú Schaffer(?) Géza, hogy szerelmének családja hamarosan Sopronba költözik, s így kedvesével, Ágnessel el kell válniuk egymástól. Az elkeseredett  fiatalok öngyilkosságot követtek el, revolverrel szíven lőtték magukat. Együtt temették el őket,  tragédiájuk az egész várost megrázta.

A Kálvárián orosz, ukrán és szlovák feliratú sírok is vannak, ezek alakilag nemigen térnek el a régi magyar síroktól, a sírkövek alakját,  díszítőmotívumait leginkább a felekzeti  hovatartozás határozza meg. Az ukrán sírokon gyakrabban látható gravírozott kép, ez általában az elhunytat ábrázolja, de az újabb sírköveken a Szűz Mária-, angyal- és Krisztus-ábrázolások is kedveltek. Főleg falun jellemző, hogy a sírokat színes műanyagkoszorúkkal díszítik.

Az ungvári Kapos utcai sírkert merőben más képet mutat, mint a Kálvária. Évtizedekkel ezelőtt bezárták ugyan, de az őrzéséről, rendben tartásáról nem gondoskodtak. A régi sírkövek között kupacokban áll a háztartási szemét, a bejáratnál szétdobált flakonokat, üres üvegeket látni. A borostyánnal benőtt ősfák között megbúvó régi sírokat nehéz megközelíteni a burjánzó cserjék és gazok miatt. Sok a megrongálódott sírkő, némelyiken már alig vagy egyáltalán nem olvasható az elhunyt neve. Az egyik, jelenleg a földön heverő sírkő Lányi Gézáé, az egykoron híres cimbalomművészé, aki Dankó Pista kortársa, Gárdonyi Géza barátja, s Blaha Lujza kedvenc cimbalmosa volt.

Sokféle kultúra, sokféle nyughely

Roma sírok

Az Ungvár külterületéhez tartozó Radvánc temetőjében az ukrán és magyar sírok között sok a roma nyughely. Érdekes, hogy a padokon kívül kisebb asztalokat is látni a roma sírok körül. A környékbeliek úgy tudják, ünnepeken és évfordulókon a hozzátartozók ételt-italt hoznak a temetőbe, a sírokra is helyeznek belőle. A gyermeksírokon apró játékokat, lufikat látni.

A trauma, a vallásos hit és a régi népi hiedelmek elemeinek sajátos keveredése figyelhető meg abban a néhány évvel ezelőtti történetben, melynek helyszíne az Ungvári járáshoz tartozó Kincseshomok volt. A faluban több száz roma gyűlt össze a temetőben, várva egy néhány héttel azelőtt elhunyt kislány feltámadását. Híre ment, hogy tragikus körülmények közt meghalt gyermek megjelent az édesanyjának, megjövendölte nagyapja hamarosan bekövetkező halálát, valamint saját, 40 nappal későbbi feltámadását. Miután a nagyapa valóban elhunyt, s ezzel a jóslat első fele beigazoldódott, a rokonok, ismerősök a megadott napon a temetőben várták, hogy megérkezzen az ígért jel, és megnyithassák a sírt. A nap végén azonban a csodában reménykedő tömeg csalódottan hagyta el a temetőt.

Zsidó temetők és emlékhelyek

L. Juhász Ilona kutatásai nyomán derült fény arra a sok évvel ezelőtti eseményre, melynek helyszíne az ungvári zsidótemető volt. 1918-ban egy ifjú pár ezen a szokatlan helyszínen mondta ki a boldogító igent. A zsidó néphit ugyanis azt tartotta, hogy egy ilyen szertartással megállíthatóak a halálos járványok. Ebben az időben Ungváron is pusztított a spanyolnátha, s a város rabbijának elmondása szerint ennek akartak gátat szabni a rítussal, amelyet korábban más vidékeken is alkalmaztak már ugyanezzel a céllal. 

Kárpátalja történetében évszázadokon át fontos szerepet játszottak az itt élő zsidók. 1921-ben ezen a területen megközelítőleg 90 000-en vallották magukat izraelitának, a második világháború előtti években a lakosság mintegy 13%-a zsidó, számarányuk Ungváron és Munkácson ennél is magasabb.

Becslések szerint 1944-ben mintegy 80 000-100 000 kárpátaljai zsidót hurcoltak haláltáborokba. Csupán kb. 20 %-uk tért haza. A túlélők túlnyomó többsége később kivándorolt az USA-ba, Izraelbe és más országokba.

A független Ukrajna 2001-es, első népszámlálása szerint alig több mint félezer zsidó élt Kárpátalján az ezredfordulón.

Mára elsősorban az emblematikus épületek — a zsinagógák többsége a szovjet idők óta állami tulajdonban van — és az izraelita temetők őrzik a nyomát annak, hogy az egykor nagy számban itt élő zsidók hogyan formálták e vidék arculatát, kultúráját.

A zsidólakosság holokauszt előtti számarányának tükrében nem meglepő, hogy régi izraelita temetőket, temetkezési helyeket szinte minden nagyobb kárpátaljai településen találni. A sírkövek, temetők állapota különböző, ám az utóbbi évtizedekben a korábbiakhoz képest jóval több figyelem irányul a nyughelyek megóvására, elsősorban helyi és külföldi vallási, valamint civil szervezeteknek köszönhetően.

2009 szeptemberében Ungváron, a régi zsidó temetőben holokauszt-emlékművet avattak azon a helyen, ahová az ungvári gettóban meghalt áldozatokat temették. Az elmúlt években Kárpátalja több városában és településén úgyszintén emlékjeleket helyeztek el, fejet hajtva az elhurcolt és meggyilkolt kárpátaljai zsidók előtt.

S hogy a Kárpátaljáról kivándorolt zsidók identitásának is fontos része maradt a „kárpátaljaiság”, jól mutatja, hogy a 80-as évek óta évente összegyűlnek, 2015-ben pedig Izraelben emlékhelyet avattak közösségük emlékezetének megőrzése céljából.

Román sírok

Máramarosban a 14. század óta dokumentált a románok jelenléte. A 2001-es népszámlálás szerint Kárpátalja lakosságának 2,6 % román. Nagyjából egy tömbben, a Tisza jobb partján, a Técsői és a Rahói járásban, jellemzően falun élnek. Messze földön híres településük Felsőapsa, amit sokan Kárpátalja leggazdagabb falujának tartanak hatalmas, kastélyszerű, nem ritkán akár 50 szobás családi házai miatt. A három Apsa (Felső-, Közép-, Alsó-) temetőinek sírkövei is különleges látványt nyújtanak. A tekintélyes méretű márványsírköveken az elhunytak majdnem életnagyságú, teljes alakos gravírozott képei láthatóak.

Katonai temetők, katonasírok

Kárpátalján számos különböző korú katonasír és katonai temető található. A legkorábbiak közé tartoznak az 1848-49-es magyar forradalom és szabadságharc honvédjeinek síremlékei. Többek közt Ungváron, Beregszászon, Munkácson és Nagydobronyban vannak honvédsírok, a máramarosi Terebesfehérpatakon pedig egy ruszin nemzetőr nyughelyét azonosították.  Az ungvári Kálvárián nyugvó Szegelethy János honvédhadnagy sírját csak nemrég, a 20. század második felében fedezték fel, elképzelhető tehát, hogy újabb, eddig még nem fel nem lelt honvédsírokra bukkanhatnak a szemfüles temetőlátogatók.

I. és II. világháborús katonai temető található Ungváron, Huszton és Kőrösmezőn, s vannak katonasírok a munkácsi temetőben, valamint más településeken is.

Kárpátaljai legmagasabb hegye, a Hoverla lábánál egy kevéssé ismert, I. világháborús osztrák katonai temető található. A német feliratú sírkövek tanúsága szerint a katonák szinte valamennyien ugyanazon a napon, 1916. augusztus 30-án hunytak el. A kísérteties hangulatú, félreeső temetőt néhány éve önkéntesek megtisztították, s ma már turistajelzések mutatják az oda vezető utat.

A Kálvária-sírkert közvetlen szomszédságában található a szovjet katonai temető, melynek bejáratát két korabeli tank vigyázza.

Kripták titkai

Kárpátalja régi kriptáinak többsége a katolikus templomok alatt található, az ilyen sírbolt jellemzően egyházi személyek, nemesi családok, magas rangú tisztviselők, tudósok végső nyughelye. S ahogy a sírkövek, ezek a temetkezési helyek is sokat elárulnak a vidék múltjáról, történelmi tragédiáiról, de a megboldogultak életének fontos vagy épp különös eseményeiről is.

Az ungvári görögkatolikus székesegyház kriptájában 1998-ban talált rá Puskás László atya az 1947-ben meggyilkolt Romzsa Tódor püspök maradványaira. A fiatal egyházi vezetőt felső utasításra a szovjet Belügyi Népbiztosság emberei mérgezték meg az ellene irányuló első sikertelen gyilkossági kísérletet követően, a kórházban. Romzsának valószínűleg azért kellett meghalnia, mert nem volt hajlandó csatlakozni a pravoszláv egyházhoz, s papjait és híveit is a hatalom nyomásának való ellenállásra buzdította. A püspököt az ungvári székesegyházban temették el, ám sokan úgy vélték, testét elszállították, miután a templom 1949-ben a pravoszláv egyházhoz került. 1990-ben a görögkatolikus egyház visszakapta az épületet, de a kripta romos állapotban volt, látszott, hogy a nyughelyek többségét feldúlták.  

Végül, a sikeres feltárást követően a budapesti Természettudományi Múzeum Embertani Intézetének munkatársai elvégezték a püspök maradványainak vizsgálatát és azonosítását. Az ereklyéket 2003-ban szállították vissza Ungvárra, s azóta a székesegyház egyik mellékoltárában őrzik.

Romzsa Tódor vértanú püspököt II. János Pál pápa 2001-ben boldoggá avatta.

A munkácsi Szent Márton székesegyház altemplomában sok neves kárpátaljai nyugszik, köztük Merényi János polgármester és hitvese, Nagy Piroska, a Segélyező Nőegylet elnöke. Ám érdekes módon a nagyszőlősi temető egyik obeliszkje szintén a polgármester emlékét őrzi, s a sírkövön ez a felirat olvasható: Merényi János, Munkács város polgármestere felejthetetlen jó férjemnek áldott kegyelettel meghalt 1890 febr hó 7. A sírkő másik oldalán csak ennyi áll: Nagy Emma 1840–1913. Talán sosem fogjuk megtudni, miért szerepel két különböző hölgy hitvesként a sírköveken, s Merényi János életének ez a tisztázatlan  furcsasága örökre megmarad rejtélynek.

Eltűnt sírok nyomában

Kárpátalján több országosan ismert művész született vagy élt hosszabb-rövidebb ideig, utcanevek, emléktáblák, iskolák és egyesületek őrzik az emléküket (a teljesség igénye nélkül: Petrőczi Kata Szidónia, Gyöngyösi István, Ilosvai Selymes Péter, Komjáthy Benedek, Dayka Gábor, Munkácsy Mihály, Bartók Béla, Révész Imre, Szép Ernő, Szabó Dezső). Ám közülük kevesen nyugszanak ebben a földben, s a két leghíresebb sírnak is nyoma veszett az idők során.

Dayka Gábor, a magyar szentimentalista költészet jeles alakja életének utolsó esztendejét töltötte Ungváron. 1796. október 20-án hunyt el, a Kálvárián helyezték örök nyugalomra. A múlt század második felében helyi irodalmárok még elképzelhetőnek tartották, hogy előkerül a sír, de mára fogytán a remény, hiszen az azóta lezárt temető legrégibb feliratai is évtizedekkel későbbről valók, mint Dayka temetésének éve.

Hasonló a helyzet a barokk költőnő, Petrőczi Kata Szidónia nyughelyét illetően. Tudjuk, hogy Beregszentmiklóson helyezték örök nyugalomra 1708-ban, ám a sír pontos helye ismeretlen. Az utóbbi időben az ott található kastélyban történtek ugyan régészeti feltárások, de azok nem a sír hollétét kutatták.

Hogy előkerül-e valaha a két nagy költő sírja, abban legfeljebb reménykedni lehet. Ám jelenleg is számos olyan emlékhely található Kárpátalján, melyet érdemes felkeresni az utazónak, ha alaposabban szeretné megismerni a vidék múltját, vagy egyszerűen kíváncsi rá, kik és hogyan éltek itt a történelem viharos évszázadai alatt.

További fotók a Kálvária-temetőről a galériában, kattintással nyílik.

Főbb források:

http://ungparty.net/blog/2012/03/04/eskuvo-a-temetoben/

http://karpatalja.blog.hu/2012/04/10/eskuvo_2087

http://www.hebraisztika.hu/attachments/00000456.pdf

http://www.uzhgorod.ws/architecture_calvary.htm

http://www.karpataljalap.net/?q=2017/02/26/feher-obeliszk-titka

Ahol nem tüntettem fel a fotó eredetét, ott saját fényképeket használtam.

Az ukrán Legfelsőbb Tanács által szeptember 5-dikén elfogadott új ukrán oktatási törvény nyelvi cikkelye hátrányosan érinti Ukrajna nemzeti kisebbségeit, mivel szűkíti nyelvhasználati jogaikat az iskolai- és a felsőoktatásban.

A nyelvi cikkely alapvetően a tetemes számú orosz kisebbséget célozza, ám szó sincs róla, hogy a regnáló ukrán kormány, élén az oktatási miniszterrel, ne készült volna fel a magyarokból: érveik közt első helyen szerepel a magyar iskolák végzőseinek gyenge érettségi vizsgaeredménye ukrán nyelvből.

A törvény támogatói a mindenkori gyarmatosítók arroganciájával állítják, az államnyelv tökéletes elsajátítása a szülőföldön való boldogulás legfőbb feltétele, vagyis akár felismerik az érintettek, akár nem, a törvény a kisebbségek érdekét szolgálja. Pavlo Klimkin ukrán külügyminiszter egy interjúban elmonta, személyes meggyőződése, hogy a kárpátaljai magyarok igenis szeretnének helyben érvényesülni, s az ezt lehetővé tevő oktatásügyi változtatásokat a kormánytól várják.

Az okatatási reformokat előirányzó törvény burkolt politikai célkitűzése  nyilvánvalóan a nyelvileg egységes Ukrajna, s habár az itt élő oroszok létszáma és erős nyelvi öntudata miatt erősen kétséges ennek gyors megvalósíthatósága, az, sajnos, nagyon is előfordulhat, hogy az alig 150 ezres, évről évre csökkenő számú kárpátaljai magyarság — az ukrajnai kisebbségek közül elsőként — a homogenizáló törekvések áldozatává válik.

A törvényt elfogadó parlamenti szavazást követően a kárpátaljai magyar érdekvédelmi szervezetek heves tiltakozása még alig keltett visszhangot az ukrán politikai diskurzusban. Miután Porosenko elnök is aláírta a törvényt, a magyar kormány kemény hangú nyilatkozatokban ítélte el a nemzetközi egyezményeket is sértő nyelvi cikkelyt, s retorikájával egyszersmind megalapozta a további viták nyelvi stílusát. Ukrajna hátba szúrta Magyarországot, fogalmazott Szíjártó Péter külügyminiszter, a számonkérés és a sértődöttség pedig a későbbi nyilatkozatoknak is jellemző alaptónusa lett. Ahogy várható volt, Kijev nem hátrált meg azonnal, a szemrehányásokra meglehetősen flegmán és lekezelően reagált. Hamar előkerült a mostanában mind gyakrabban bedobott szeparatista jelző is a kárpátaljai magyarokat illetően, sőt, még egy hevenyészett minitüntetést is sikerült toborozni az ungvári magyar konzulátus elé.

A továbbiakban kudarcba fulladt ukrán-magyar párbeszédkísérletek, elmaradt tárgyalások és mély uniós csend kísérte az immár hatályba lépett törvény útját. Jól jellemezte a kialakult helyzetet, hogy az Európa Tanács főtitkárának a törvényt illető állásfoglalásáról merőben ellentétes tartalmú beszámolók jelentek meg az ukrán, illetve a magyar sajtóban. Az ukrán fél továbbra is hangsúlyozta: a kisebbségek ellenállásának eredője az, hogy félreértik a nyelvi cikkelyt. Ezzel a többször is hangoztatott érvvel mintegy értelmezési problémává igyekezett degradálni a kisebbségjogi kérdést. Elképzelhető viszont, hogy ez amolyan burkolt célzás volt arra, hogy az ominózus cikkely egyik passzusa akár kiskapuként is értelmezhető: e szerint az uniós nyelvek valamelyikén, tehát akár magyarul is oktatható néhány (számbelileg pontosan meg nem határozott) tantárgy a nemzetiségi iskolákban.

A kétoldalú miniszteri találkozót követően most a felek a Velencei Bizottság állásfoglalására várnak. Kijev ígéretet tett: figyelembe veszi a nemzetközi szervezet véleményét.

Közben a kárpátaljai magyarok  csalódottan vették tudomásul a gyermekeik jövőjét elbizonytalanító törvény elfogadását. A háború okozta sokk még el sem múlt, máris itt az újabb trauma.  S habár hálásak Magyarország határozott kiállásáért, azért vannak, akik attól félnek, ha a magyar kormány folytatja a politikai retorziókkal való fenyegetőzést, az ukrán revans sem várat majd magára, s  végül az egésznek a kárpátaljai magyarok isszák meg a levét. 

Aki a közösségi oldalakon bóklászik, észreveheti, hogy a kárpátaljai magyarok profilképeinek sarkában mind gyakrabban tűnnek fel nemzeti motívumok: zászló, címer, Nagymagyarország-térkép. Talán azért válhatott most fontossá a nemzeti érzelem ilyesféle hangsúlyozása, mert ami eddig természetes volt — hogy ide tartoznak, s magyarként is teljesértékű, a többséggel egyenrangú polgárai Ukrajnának —, az most bizonytalanná vált. A kárpátaljai magyarok összezárnak és egymásba kapaszkodnak, mert úgy érzik, megtámadták őket, az új törvénnyel nyelvük, nemzeti identitásuk került a célkeresztbe. S több ez, mint átmeneti rossz közérzet -  az otthontalanná válás egyik tünete.

Aki járt már Kárpátalján, tapasztalhatta, hogy a közutak állapota siralmas. Az itt élőknek bőven van okuk bosszankodni a méretes kátyúk miatt. Ha nagyritkán mégis útfelújításra kerül sor, általában abból sincs sok köszönet, mert a javításhoz használt technikai eszközök elavultak, az aszfalt pedig silány minőségű. Nem csoda, hogy a látszatfelújítások eredménye pár hónapon belül tönkremegy.

Nagydobrony lakói tavaly úgy döntöttek, maguk építenek utakat a településen. Kárpátalja legnagyobb magyarlakta községének kezdeményezését felkarolta egy magyarországi civil szervezet, amely 4 millió forinttal támogatta a felújításokat. A munkálatokat a Nagydobrony Térség Fejlesztésért Civil Szervezet (NTFCSZ; vezetője Nagy Ferenc) koordinálta. Első körben néhány rossz állapotú mellékutca bekötő szakaszának rendbe hozását tűzték célul az ott lakók.

A jellemzően zöldségtermesztésből élő községben — Nagydobrony a kárpátaljai Kalocsa, fűszerpaprikája messze földön híres — évszázados hagyományai vannak a közösen végzett munkának, a vetést és a betakarítást rokonok, szomszédok ma is együtt végzik. Ezúttal viszont árkot tisztítottak, aszfaltoztak, járdaszegélyt öntöttek és virágágyásokat építettek az új utak mentén. Bár a költségek túlnyomó részét fedezte a magyarországi támogatás, a nagydobronyiak önrészt is vállaltak, ahogy azt a támogató szervezet feltételül szabta. Amellett a munka minden fázisát a helybéliek végezték el ingyen, így rendkívül költséghatékonynak bizonyult a projekt. Az állami útépítő cég hivatalos tarifájának alig harmadáért készültek el az új burkolatok, amelyek az idő(járás) próbáját is kiállták: a kemény, csapadékos tél után az aszfalt hibátlan állapotú maradt. Jogosan lehettek magukra büszkék a dobronyiak.

De a faluszépítés nem merült ki az útjavításban. A temető rendbehozatala volt a következő lépés: új, kovácsoltvas kapukat állítottak a régi, düledező kerítés helyére, pompakutakat helyeztek ki és sövényt telepítettek a sírkert köré.

2017 tavaszától friss lendülettel folytatódott a bekötőutak javítása, a hosszú távú tervek között pedig már teljes utcák aszfaltozása is szerepelt.

Közben az önerőből véghezvitt útépítés egyre nagyobb sajtóvisszhangot kapott, özönlöttek a faluba az ukrán és a magyar újságírók, tévéstábok.  S hogy mit szóltak a hirtelen jött hírnévhez a dobronyiak, arról sokat elárul internetes bejegyzésük: „A sok újságíró és TV-riporter igazán megfoghatta volna a lapátot és a csákányt is. Hitelesebbek lettek volna”.

Újabb támogatók is jelentkeztek, nagyvonalú felajánlást tett például egy Nagydobronyból elszármazott sikeres vállalkozó, de Lengyelországból is érkezett anyagi segítség, abból a pénzből tanszereket vásároltak a kisiskolások számára. Azt ugyanis, hogy a dobronyiak mire költik a támogatóktól kapott összegeket, bárki ellenőrizheti, mivel a NTFCSZ könyvelése nyilvános. Az átláthatóság a főtámogató feltétele volt, de a helyi civilek alapelve is ez. Egy-egy útszakasz átadása után az NTFCSZ saját közösségi oldalán tételes kimutatást tesz közé a kiadásokról. Ez pedig éppúgy nagy dolog, mint a dobronyiaknak az törekvése, hogy szebbé, élhetőbbé tegyék a falujukat.

További fotók, videók a NTFCSZ közösségi oldalán: https://www.facebook.com/NagydobronyInnovacio/?hc_ref=SEARCH

Aki Nagydobrony múltjáról, hagyományairól olvasna:

Móricz Kálmán: Nagydobrony (szociográfia)

Aki pedig paprikát kóstolna vagy utat építene a helyiekkel, jöhet bátran, mindent igényt kielégítő szálláshelyek, finom ételek várják a vendégeket.

A reformáció 500 éves évfordulója alkalmából a Magyarországi Református Egyház Bethesda Gyermekkórháza  500 kilométeres jótékonysági futást szervez, amelynek célja a nagydobronyi (Kárpátalja) Irgalmas Samaritánus Református Gyermekotthon (ISRGY) megsegítése. A futás 2017. szeptember 26-án rajtol Gödöllőn és szeptember 29-én érkezik a nagydobronyi leányotthonba, majd október 1-jén ér célba a Vereckei-hágón. A Bethesda kórház nem csak fut és adományokat visz az otthon lakói számára, az ott élő gyermekeket egészségügyi szűréssel is segíti a célba érkezést követő napon.

A nagydobronyi Irgalmas Samaritánus Gyermekotthonban 60 fogyatékkal élő és egészséges leánygyermek nevelkedik. Az otthon önfenntartó gazdaságot működtet, így a kis lakók életének szerves része a közös munka. Vendégházuk kényelmes, jól felszerelt szobáiban bárki megszállhat.

A jótékonysági futás főszervezője, Guti Angéla példaértékűnek tartja az otthon működését, illetve azt a szellemiséget, amelyet az intézmény képvisel. Katkó László, az ISRGY igazgatója ugyanis úgy tartja, az együtt töltött idő a legfőbb érték, így a vendégeiket nem csak saját készítésű étellel várják, de beszélgetnek, együtt kirándulnak a hozzájuk látogatókkal, időt, figyelmet szánnak rájuk. Nem kérnek konkrét segítséget, inkább adnak: azt, ami számukra igazán fontos.

Az 500 kilométeres jótékonysági futás célja, hogy a szervezők megismertessék a közvéleménnyel a nagydobronyi gyermekotthont és felhívják a figyelmet arra, milyen sokféle módja van a segítségnyújtásnak. A szeptember 26-i rajtot megelőzően és a futás alatt bármilyen típusú adományt elfogadnak, majd a célba érkezéskor átadják azokat a gyermekeknek.

A futáshoz Gödöllőtől a nagydobronyi gyermekotthonig bárki csatlakozhat, a részvétel ingyenes, viszont regisztrációhoz kötött. Az utolsó szakaszt, mely Nagydobronytól a Vereckei-hágóig tart, felkért ultraterepefutók teljesítik.

A tervezett útvonalról és a részvétel feltételeiről az esemény honlapján tájékozódhatnak az érdeklődők: http://500km.bethesda.hu
 

 A „Mozgasd meg a lelked futás” része az 500 éves reformáció alkalmából szervezett megemlékezéseknek, a Református Egyház Zsinata az ünnepségsorozat hivatalos programjának tekinti.

Az esemény főszervezője Guti Angéla, a Bethesda Gyermekkórház Karitatív Futó Nagykövete, fővédnöke Balog Zoltán, emberi erőforrások minisztere. Védnökei: Velkey György, a Bethesda Gyermekkórház főigazgatója, a Magyar Gyermekorvosok Társaságának elnöke és Katkó László, a nagydobronyi Irgalmas Samaritánus Református Gyermekotthon igazgatója.

A Reformáció Gyermekei programot 2017 januárjában hirdette meg a Kárpátaljai Református Egyház (KRE), ezzel is méltatva a reformáció emlékévét. A kampány célja a gyermekvállalás népszerűsítése. Az ötletet felkarolta a Magyarországi Református Egyház Zsinata is. Menyhárt Nikolett programkoordinátor a hivatalos megnyitón elmondta: elsősorban arra buzdítják a közösségeket, hogy imádkozzanak a gyermekáldást várókért és vállalókért. A református gyülekezetek vezetői az év folyamán felkeresik azokat a családokat, ahol remény van a babavárásra, amellett elengedik az egyházfenntartói járulékot az érintettek számára. A projektet támogatják a kárpátaljai keresztyén egészségügyi központok, melyekben lelkészi ajánlás ellenében ingyenesen elvégzik a kismamáknál a szükséges vizsgálatokat.

A program közösségi oldalán az elmúlt hónapokban gyermekvállalásra buzdító üzeneteket és a nagycsaládos életformát népszerűsítő cikkeket tettek közzé. Sokan követik a bejegyzéseket és remek kezdeményezésnek tartják a kampányt, amitől komoly eredményeket remélnek: elsősorban az elvándorlások miatt erősen megfogyatkozott kárpátaljai magyarság létszámának növekedését.

 Az igazi karrier: anyának lenni!, szólítja meg az utazót egy óriásplakát a Csap-Ungvár közút mentén. Korábban ugyanitt egy másik poszter azt az axiomatikus kijelentést tette közhírré, hogy Csak a családban ajándék (ti. a gyermek) (a program facebook-oldalán kevésbé sarkosan jelent meg az üzenet, a csak szót ott kihagyták a mondatból).

Fotósorozaton követhetjük nyomon, milyen is a tipikus női életút a KRE szerint: a gyermekkori hercegnői álmoktól az önmegvalósítás tévútjain át (amikor pl. a nő pusztán bizonyítási vágyból diplomát szerez) a boldog párkapcsolatig és a felismerésig, hogy csakis az anyává válás teszi teljessé  az életet (az Istenbe vetett hit mellett).

A Reformáció Gyermekei program aktivistái igyekeznek minél szélesebb közönséget elérni. A kérdés az, miként reagálnak ezekre az üzenetekre a nők, vagyis a kampány elsőszámú célcsoportja — a háború sújtotta Ukrajna nyugati csücskében, 2017-ben.

Galéria:

A fotók a Reformáció Gyermekei program facebook-oldaláról származnak.

Forrás: reformacio.ma