Ungvár külvárosának kátyúkkal szabdalt útjai mentén hirdetőtáblák sora. Kereskedelmi reklámok, társadalmi célú hirdetések, meg egy-két — újabban divatba jött — születésnapi köszöntő. Az egyik táblán rokonszenves arcú fiatal férfi képe. Nem reklámoz, nem hirdet semmit: saját tragikus halálára emlékezteti az arra járókat.
A gyászoló szülők akaratából tűnik fel a portré időről időre a köztereken. A fényképet keretező szöveg első mondatai a fiú közelgő születésnapjára hívják fel a figyelmet, egész pontosan arra, hogy hamarosan egy újabb meg nem élt évforduló következik. 26 éves lenne, 27 éves lenne… Olekszij Rizak.
Az ungvári fiatalember élete 2012-ben ért véget.
Halálának oka és körülményei ma is élénken foglalkoztatják a helybélieket, annál is inkább, mivel évről évre újabb plakátok emlékeztetik őket a tragikus esetre.
Később mindent meg fogsz érteni…
Olekszij Rizak rövid életéről sok minden megtudható a világhálónak köszönhetően. Pedagóguscsaládban született, kitűnő tanuló volt, sikereket ért el a sportban is. Közgazdasági és jogi tanulmányai végeztével hivatali pályára lépett. Gyorsan haladt a ranglétrán, alig 23 évesen már a legmagasabb besorolású adófelügyelők közé tartozott. 2012. november 16-án — a rendőrség hivatalos állásfoglalása szerint — egy ungvári tömbház 15. emeleti balkonjáról a mélybe vetette magát.
A helyi sajtó megpróbálta rekonstruálni, mi történt a fiatalember életének utolsó napján. Eszerint Olekszij néhány órával a tragédia előtt barátnőjével találkozott, majd egy virágüzletbe ment, ahol 100 szál rózsát vásárolt és megcímzett két borítékot. Nyugodtnak tűnt, természetesen viselkedett. Az egyik eladó elmondása szerint Olekszij telefonon azt mondta valakinek: „Ez meglepetés lesz számodra, később mindent meg fogsz érteni, és értékeled majd.”
A szomszédos épület kamerái rögzítették, hogy a virágcsokrot barátnője házához vitte, majd mécseseket gyújtott az udvaron. Ezután taxival a Szabadság sugárút legmagasabb épületéhez érkezett. Holttestét nem sokkal később a toronyház előtt találták meg.
Az apa harca
Ivan Rizak, Kárpátalja volt kormányzója kezdettől elképzelhetetlennek tartotta, hogy egyetlen fia öngyilkosságot követett el. Szerinte Olekszij előre kitervelt gyilkosság áldozata lett, testét pedig megtévesztésül vitték ahhoz a 16 emeletes lakóépülethez, mely az elmúlt években számos öngyilkosság helyszíne volt. A rendőrség az elsődleges vizsgálatok alapján önkezűséget feltételezett, ám egy hónappal az eset után az ügyészség sajtóközleménye már a gyilkosság lehetőségét sem zárta ki. Nem sokkal azután, hogy az elhunytat örök nyugalomra helyezték, tűzszerészek vonultak ki a temetőbe, mert Rizak azt gyanította, fia sírját aláaknázták. A család kérésére később exhumálták a holttestet, az újabb orvosszakértői vizsgálat azonban megerősítette, hogy a fiatalember halálát magasból való lezuhanás okozta. A nyomozás végül megállapította, hogy Olekszij Rizak 2012. november 16-án koraeste levetette magát Ungvár legmagasabb épületének 15. emeletéről.
A gyászoló szülők sem akkor, sem azóta nem fogadták el, hogy fiúk önként dobta el magától az életet.
Az esettel hónapokon át intenzíven foglalkozott a helyi és az országos sajtó. A cikkek egy része teret engedett a spekulációknak és a találgatásoknak is, Ivan Rizak politikai múltját és kapcsolatait pedig szinte mindegyik írás szóba hozta. A fizikusból lett szociáldemokrata politikus, majd kormányzó a 2004-es narancsos forradalom egyik nagy vesztese volt, pártja a hatalomváltással elvesztette súlyát, Rizak ellen pedig büntetőjogi eljárás indult többek közt vesztegetés és hivatali befolyással való visszaélés miatt. Az ellene felhozott számos vádpont közt az is szerepelt, hogy öngyilkosságba hajszolta az Ungvári Nemzeti Egyetem rektorát, a lemondását sürgető politikai erők nyomásának ellenálló Volodimir Szlivka professzort (bizarr egybeesés, hogy ezzel az üggyel kapcsolatban is felmerült a gyanú, valójában gyilkosság történt).
Ivan Rizakot 2007-ben, botrányos jelenetekkel tarkított bírósági perének végén 5 év felfüggesztett szabadságvesztésre ítélték és 5 évre eltiltották a közügyektől.
Fia halála óta az ex-kormányzó fő életcélja, hogy megtalálja az állítólagos gyilkosokat és azok megbízóit, e célból 100 ezer hrivnyás nyomravezetői díjat is felajánlott. Később pedig mindent megtett annak érdekében, hogy elérje, indítsanak újabb nyomozást az ügyben. Levélben fordult elnöksége idején Viktor Janukovicshoz, majd Arszenyij Jacenyuk miniszterelnökhöz, legutóbb pedig Petro Porosenkóhoz. Ezekben a terjedelmes irományokban egyebek mellett arról is beszámol, hogy a feltételezett gyilkosság hátterében jelentős üzleti és politikai befolyással bíró bűnözőket — maffiát— sejt, de konkrét neveket nem említ. Az interneten viszont közzétett hosszú egy listát azokról, akik részt vehettek a gyilkosság eltussolásában, illetve öngyilkosságnak való álcázásában.
Apja erőfeszítései ellenére Olekszij Rizak ügyében mindmáig nem indítottak újabb nyomozást.
Az emlékőrzés gesztusai
A hozzátartozók Olekszij emlékére, valamint az üggyel kapcsolatos újabb hírek és információk közlésére internetes weboldalt hoztak létre. Hozzáférhetővé tették az elhunyt fiú biográfiáját és számtalan fotóját, valamint a szülők jogi küzdelmeinek és gyászának számos dokumentumát. Ezen a felületen adtak hírt egyebek közt arról, hogy emléktáblát szeretnének avatni annak a háznak a falán, ahol Olekszij a szüleivel élt, ám ehhez nem kapták meg az ungvári polgármesteri hivatal hozzájárulását. Egy szerényebb kivitelű emléktáblát viszont sikerült elhelyezniük a nagyszülők vidéki otthonának homlokzatán. A család által megrendelt postai bélyegsorozat szintén a fiú emlékét hivatott őrizni. A bélyegeken ugyanazok a fotók szerepelnek, melyek a városi hirdetőtáblákra is felkerültek. Utóbbiakat időről időre a legforgalmasabb utak mentén és a város hivatali negyedében helyezik el, így az „ártatlanul meggyilkolt” fiú portréjával valószínűleg minden ungvári találkozott már.
Reflexiók
Megkérdeztünk néhány helybélit, mit gondolnak az időről időre megjelenő „emlékező” plakátokról.
Ivanka (43) eleinte furcsállta, mára azonban megszokta a jelenlétüket. Hatásos eszköznek tartja az ügy iránti figyelem fenntartásához. Nem tud említeni egyéb olyan esetet, melyben a lakosságot ilyen mértékben igyekeztek bevonni egy bűnügy felderítésébe.
Attila (34) úgy véli, a plakát egy közösség politikai identitásának szimbóluma, ami mögött elég kevés valós információ van.
Úgy tudom, az igazság már jóideje kiderült, de a család ezzel képtelen megbékélni, mondja Viktor (19). Rossz érzést kelt benne a plakát, úgy véli, a gyász bensőséges dolog, nem kellene közszemlére tenni.
Vitalij számára (60) ez az ügy is bizonyítja, hogy Ukrajnában nem ért véget a klánok háborúja. A hatalomért és a pénzért szó szerint véres harc folyik, aminek persze áldozatai is vannak, ám a maffiháborúknak végül mindig a kisemberek isszák meg a levét.
Natália (44) sajnálja a fiút, akár szerelmi csalódás, akár politikai leszámolás vezetett a halálához. „Sajnos, sok itt az ehhez hasonló ügy, amelynél sohasem derül ki a teljes igazság. Ezzel nehéz együtt élni” — mondja.
A különböző vélemények metszéspontja, hogy végső soron mindegyik megkérdezett nyugtalanítónak tartja a folyamatos és szinte elkerülhetetlen találkozást a plakátok üzenetével.
Város-kép
A nyomozás ugyan több éve lezárult, ám a Rizak-család a mai napig nem fogadta el az öngyilkosság teóriáját. Remélik, hogy egy napon kiderül majd, kik a felelősek fiuk haláláért. S mindent megtesznek annak érdekében, hogy mások se feledjék: az általuk keresett igazságra még nem derült fény.
Ám nem csak a megnyugtató befejezés hiányzik, maga az ügy is nehezen beszélhető el egységes történetként. Ungváron valószínűleg mindenki hallott már az esetről, ám annyi ellentmondásos és megkérdőjelezhető információ forog közszájon, hogy kevesen hajlandóak határozott véleményt mondani róla. Ugyanakkor részben a médián keresztül, elsősorban pedig a plakátok közvetítette vizuális üzenetek által bevésődött a köztudatba az ügy jónéhány összeilleszthetetlennek tűnő eleme. Ezek az információtöredékek pedig súlyos kérdéseket vetnek fel az igazságszolgáltatás működése, illetve az alapvető emberi jogok garantálása kapcsán.
Így a halott fiú fotója — mely mára a városkép állandó, zavarba ejtő elemévé vált — egyaránt tekinthető szimbólumnak és aggasztó tünetnek.
Fotók forrása: mukachevo.net, svitohlyad.info
