Ungvár nem egyszerűen Kárpátalja megyeszékhelye, hanem motorja és/vagy szíve (műszaki érdeklődésűek vs. humán beállítottságúak). Aki ellátogat ide, mondjuk azért, hogy megtekintse a vidék történelmi nevezetességeit és természeti kincseit, útja során maradandó ízélményekkel gazdagodhat. Sőt, azt is megkockáztatnám, hogy Kárpátalját elsősorban ráérős gasztrotúrák keretében érdemes felkeresni.
Miért éppen Ungvár?
A soknemzetiségű és százezer fölötti lakosú Ungvár gasztrokínálata változatos és megbízható színvonalú, így ha autentikus kárpátaljai ízeket keresünk, szinte bárhol, bármit ehetünk. Aranyló vajban úszó, pikánsan savanykás pelmenyivel, nyárson piruló szaftos saslikokkal és más helyi specialitásokkal úton-útfélen találkozhatunk. Ahogyan a régi helyi mondás tartja, ha Ungváron eldobsz egy kiflivéget, szinte biztos, hogy egy tányér borscsba esik.
Mégis, hová?
Ahogy a cím sejteti, nem a felsőkategóriás és értelemszerűen drágább éttermeket vesszük sorra. Aki ilyen helyeken szeretné elkölteni valamelyik főétkezését meg a hrivnyáját, az bőven talál útba igazítást az interneten és a jobb szállodákban.
Egyébként nincs ok az aggodalomra, általában sehol sem nem húzzák le a turistát, és az árak az igényesebb éttermekben sem botrányosak. A középkategóriás helyeken pedig kimondottan olcsón ehetünk. Nagyjából ezer forintnak megfelelő összegért bőséges ebédet kapunk desszerttel, itallal.
Korzó
Ha Ungvár a megye szíve, akkor a Korzó a szívkamrája. Vagy a szívcsakrája. A város hangulatos sétálóutcájának emberléptékű nyüzsgése az európai kisvárosokat idézi. A számtalan bolt mellett templom, zeneiskola és számos bank is található az óvárosnak ezen a központi részén. Természetesen éttermekből sincs hiány. Kiemelendő a vadnyugati hangulatú, nemzetközi kínálattal és helyi specialitásokkal egyaránt büszkélkedő Cactus, az ukrán nemzeti konyhát reprezentáló Vertep (borscs, borscs, borscs!) valamint, sőt elsősorban a közeli Mustármag utca gyöngyszeme, a grúz ételeket kínáló Hinkalnya. Az utóbbiról indokolt ódákat zengeni. Látványkonyhájában szó szerint az orrunk előtt készül a ház névadó specialitása, a fűszeres hússal töltött méretes tésztabatyú, a hinkali (khinkali). Fogyasztásához nem árt némi rutin. Kézzel illik enni, és az első harapással gyorsan ki kell szippantani az isteni, enyhén csípős levet, mert máskülönben kicsurog a tányérunkra, és a nyilvánvaló élvezeti veszteség mellett mindenki látni fogja, hogy kezdő hinkalizók vagyunk. De lehet itt kalóriaszegényebb fogásokat is kapni, nagy kedvenc a házi készítésű joghurt meggyöntettel, italok közül pedig az aszalt szilvából készült kompót.
Az Asztyika étterem széles választékával kevés helyi étterem kínálata vetekedhet. Étlapjukon külön kategóriában találjuk a kárpátaljai specialitásokat. Egyebek mellett sóletet, mákos gubát, gulyáslevest, ruszin haluskát és fűszeres-gombás kremzlit kóstolhatunk náluk. Ugye, milyen klassz, hogy a Kárpátaljára oly jellemző multikulturalitás a helyi gasztronómiában is adekvát módon megmutatkozik?
Ha a Korzón át a Drugeth-várnak vesszük az irányt, nem téveszthetjük el a Florenzia nevű olasz bisztrót és fagylaltozót, mely a jól ismert itáliai fogások mellett olyan helyi ihletésű ételeket is kínál, mint a spenótos-brinzás rétes (a brinza túrószerű fehér, sós sajt, jellemzően a hegyvidéki ruszinok készítik). A süteményespultban pedig mindig akad szezonális újdonság, ilyen volt nemrég az ősz esszenciáját nyújtó sütőtökös-aszalt szilvás-túrós pite.
Ha már desszert és sütemény, mindenképp meg kell említeni Ungvár legismertebb cukrászmesterét, Valentin Stefanyot, akinek mintaboltja és cukrászdája, a Valentin & Valentina szintén a Korzó közelében található. A francia vintage édességboltok stílusát idéző aprócska üzletben a mester saját kreációin kívül — mint az Ungvár torta és a Korzó szelet — a jól ismert cukrászsütemények újragondolt változatait is érdemes megkóstolni.
Van étel a Korzó után?
Már hogyne volna. Vehetjük az irányt mindjárt a legmozgalmasabb városrész felé. Az Ukrajna Áruház, Zakarpattya Hotel, pravoszláv székesegyház háromszöge Ungvár forgalmi csomópontja. Az áruház emblematikus épülete tavaly leégett, de a környékén így is számos látni- és kóstolnivaló akad. Ha ukrán jellegű ebédre vágyunk elfogadható áron, akkor választhatjuk a Delizia menüjét, mely borscsot, kijevi csirkemellet, káposztasalátát és rozskenyeret foglal magában. Ugyanitt húsmentes, babbal készített borscs levessel is szolgálnak.
Rövid séta után, a Szabadság sugárút egyik elágazásánál izgalmas időutazásban lehet részünk. Ha kedvünk támadna elmerülni a nem is olyan távoli szovjet múltban, keressük a Kabak Szavok éttermet, ahol a belső tereket, a kiszolgáló személyzet formaruháját és az étlapot meghatározó egységes retro dizájn egyszerre idézi meg és parodizálja a szovjet élet- és étkezési stílust.
Föl, föl, te éhes proletár
Miután megmerítkeztünk a múltban, szálljunk alá a kifőzdék, menzák, munkahelyi étkezdék világába, mert mi van, ha kevés pénzzel is megéhezünk.
Ez már a fapad pótsámlija.
Az Ung folyó parti sétányai mentén számos elfogadható színvonalú és árképzésű vendéglátóhely üzemel. A gyalogoshídtól pár perc alatt eljutunk a Petőfi Sándor nevét viselő térre (azt mondják, a költő szobrát ékesítő kard megérintése szerencsét hoz. Kétséget kizáróan így van, a rézkardot ugyanis évente párszor ellopják/letörik, így tényleg nagy szerencse, ha épp van mit megfognunk). A forgalmas tér környékén bőven találunk étkezési lehetőségeket. Mehetünk például a Petőfi téri étkezdébe, mely tökéletesen hű a nevéhez: egy étkezde (menza) a nevezett helyen. Egészségtudatos és viszonylag változatos ízvilágú konyhát visz. Amiért leginkább említésre érdemes, az az innovatív szemlélet, a megszokott ételsorokon kívül ugyanis mindig találhatunk itt valami újdonságot, mondjuk egy — a hagyományos savanyúságok közt szerényen megbúvó — disznónyelvsalátát.
Ha a város legnagyobb piacára tévednénk (Krasznodoniak utcája), az első sor közepe táján érdemes megállnunk egy aprócska, névtelen büfénél. Leginkább arról ismerhetjük fel, hogy lángost majszolnak előtte, ezt az ételt másutt nem kapni a piacon. Ha beteltünk a helyi ízekkel, akkor itt érdemes lehet letérni a csapásirányról egy pizza erejéig. Választhatjuk bármelyik változatot, a papírvékony, ropogós tésztára pont annyi jóféle feltét kerül majd, amennyitől még a vérbeli olasz séfek sem dőlnének a pizzavágójukba.
Ha mégsem ettünk a piacon, pár száz méterrel odébb még bepótolhatjuk. De figyelem, a Kárpáti Kiadó üzemi konyháját csak edzett gyomrúaknak ajánljuk. Felfoghatatlanul olcsó és igencsak egyhangú a kínálatuk, viszont mindezekért kárpótolhat bennünket a couleur locale, a letűnt érából teljes épségében átmentett autentikusan kopár enteriőr robosztus térelválasztókkal, a műnél is művibb burkolatokkal és kényelmetlen, otromba bútorokkal. Történészek, amatőr múltbúvárok előnyben. Amit azért nem érdemes kihagyni: a citromhabos torta.
Tegyük fel, hogy ha már Ungváron vagyunk, szeretnénk egy jót shoppingolni a haverokkal egy helyi barkácsboltban (hmm...hmm). Mindenesetre, ha a városszéli Epicentr barkácsáruházba tévednénk, bátran együnk a menzáján, mert finom, házias ízekre és korrekt adagokra számíthatunk.
Street food
Néhány éve még Ungvár-szerte aprócska utcai ételstandokba botolhattunk. Ma már inkább csak a piacok színfoltjai ezek a jellegzetes barna bódék. Specialitásuk a cseburek nevű, darált hússal töltött tésztatáska. Ugyanitt fánkra emlékeztető pirogokat is kapni többféle töltelékkel, van káposztás, krumplis, sőt sűrített tejjel töltött változat is. Ha ellenállhatatlan késztetést éreznénk, hogy megkóstoljuk ezeket a csemegéket, nem árt bőven felszerelkezni szalvétával, mert bizony tocsognak az olajban. Fogyasszunk melléjük erjesztett gabonából készült frissítő italt, kvászt, melyet a melegebb hónapokban szintén utcai standokon csapolnak.
Falatnyi kitérő
A szlávok mesterei a tartósításnak. Ha Kárpátalján járunk, mindenképp kóstoljuk meg a marinált erdei gombákat. Adjunk egy esélyt a hagymás ruszlinak is, illetve a suba nevű salátának, melynek a savanyított hal az egyik fő összetevője. A város több üzletében és piacán vásárolhatunk helyi termelőktől származó füstölt húskészítményeket, ízletes sajtokat, valamint a Kárpátokban gyűjtött többféle gombát (szezonon kívül marinálva vagy szárítva), gyümölcsös-gyógyfüves teakeverékeket, hecsedlit (csipkebogyólekvárt).
Végül jöhet a kávé … vagy amit akartok
Nem reprezentatív felmérések — azaz a helyi szóbeszéd — szerint Ungváron a legmagasabb az egy főre jutó kávézók száma Közép-Kelet-Európában. Tehát a város bármely pontján tudunk kávézni, a színvonal viszont nem egyenletes. A Totemben, Medelinben mindenesetre nem csalódhatunk nagyot. Bővebb és szakmailag megalapozottabb információkért érdemes felkeresni rovidkv blogját http://rovidkv.reblog.hu/.
Üdítők közül próbáljuk ki a nyírfalét, kitűnő szomjoltó és egészséges, könnyű ital. Ha alkoholt iszunk, részesítsük előnyben a Bereg-vidéki borokat, esetleg kóstoljuk meg Ungvár saját sörét, az Ungweisert. A Váralja kávézót semmiképp ne hagyjuk ki, már csak azért sem, mert sokat megtudhatunk a város múltjáról a kiállított régiségeknek és fotóknak köszönhetően. Sörre, limonádéra vagy bármilyen rövid italra pedig ugorjunk be a város legstílusosabb pub-jába, az Egan Irish Pubba. Jó zene, finom pizza, hangulatos enteriőr vár ránk (csak az érdekesség kedvéért: a névadó Egán Ede ír származású magyar kormánybiztos a hegyvidéki ruszinok szociális helyzetén próbált javítani a 19-20. század fordulóján. Terveit csak részben valósíthatta meg, mivel tragikus körülmények között elhunyt, valószínűleg gyilkosság áldozata lett. A nevét viselő pub tehát az emlékezet helye is.)
Rendelünk végre?
Végül essék szó egy kényes témáról, a kiszolgálás minőségéről. Magyar turisták ne lepődjenek meg, ha anyanyelvükön nem sikerül szót érteniük pincérekkel, a magyar lakosság számaránya itt már 10 százalék alatti. Angolul jellemzően a fiatalabbak beszélnek, viszont a személyzet általában mindenütt készséges, így minimális ukrán vagy orosz szókinccsel és mutogatással is jól elboldogulhatunk. A nyugatabbra természetesnek számító nyájasságra viszont ne nagyon számítsunk, a kiszolgálás legfeljebb előzékeny, de semmiképp nem nyomuló vagy túlontúl udvarias. Rendeléskor a várakozási idő felől felesleges faggatózni. Inkább kérjünk többféle étvágygerjesztő előételt, és kóstolgassunk, míg elkészül a főfogás. Vagy igyunk egy-két vodkát, az mindig jó ötlet.
