csepantelke

Kárpátalja megyeszékhelyének arculatát nagyban meghatározzák jellegzetes fái és cserjéi: az Ung-parti hársfasor, a belvárosi utcákat szegélyező szakurák és magnóliák, na meg a parkok, közterek tölgyei, fenyői, juharfái. Ezek közül számos különleges fajta meghonosítása Laudon István gimnáziumi tanárnak köszönhető, akinek természet iránti rajongása nem mindennapi gyűjtőszenvedéllyel párosult.

Laudon István (1862—1924) ungvári értelmiségi családban született, gimnáziumi tanulmányai után Budapesten szerzett bölcsészdiplomát, majd doktori címet. Hazatérve az ungvári királyi főgimnázium latintanára lett. Szívesen és sokfelé utazgatott, bejárta az Osztrák-Magyar Monarchiát, megfordult Itáliában s többhónapos tanulmányutat tett Egyiptomban. Innen állítólag egy múmia kezének darabjait is magával hozta, s a leletet az ungvári gimnázium múzeumának ajándékozta.

Ám utazásaiból leginkább növénymagokat, facsemetéket, cserjéket és herbáriumokat hozott haza. A növények egy részét saját, Szobránc utcai  kertjében ültette el. A kert egyre terebélyesebb lett az évtizedek során, leggazdagabb része ma a megyei gyermekkórház parkjához tartozik. A helyiek Laudon-arborétumként emlegetik a kertet, melynek legfőbb díszei közé tartozik a magnólia, a fekete fenyő, a ginko és a japánciprus.

1892-ben a fáradhatatlan tanár elültetett néhány ritka fajtájú fát a várdomb tövében, s ezzel voltaképp alapítójává vált a későbbi botanikus kertnek. Igen alkalmas helyet választott a telepítéshez, hiszen a botanikus kert elhelyezkedése aligha lehetne kedvezőbb: északról a várdomb megóvja az erős széltől, emiatt, ha beköszönt a zord idő, még a mediterrán növények is képesek átvészelni a téli kertben a kisebb fagyokat. Dél felől az Ung folyó határolja a több mint 4 hektárnyi területet. A kert három teraszon terül el, egyharmada a folyó feletti első és második teraszon, kétharmada a völgybe vezető domboldalon. Felső és alsó részei között a szintkülönbség 22 méter. Vulkanikus eredetű alaptalaját vastag, termékeny vályogtalaj fedi. Ültetvényeit földrajzi elv alapján telepítették, külön részlegeken helyezték el az amerikai, kaukázusi, közép-ázsiai, kínai, távol-keleti országok egzotikus növényeit.

Az Ungvári Nemzeti Egyetemhez tartozó botanikus kertet hivatalosan 1946-ban nyitották meg és már az első évektől kutatóintézetként működött. Napjainkban elsősorban az UNE hallgatóinak tudományos gyakorló- és kutatóterepe.

A park idős és különleges fáinak jelentős az eszmei értéke. Legértékesebb az idős nyugati ostorfa (Celtis occidentalis), mely valószínűleg még Laudon ültetése, s becslések szerint 6 millió forint feletti értéket képvisel.  Hasonlóan értékes a kislevelű hárs (Tilia cordata), a  kocsányos tölgy (Quercus robur) és a korai juhar (Acer platanoides).

Az ungvári polihisztor nevéhez egy jelentős tudományos felfedezés is fűződik, 1902-ben Királymezőn egy új fenyőfajt talált. Az Elshotzia patrini  néven törzskönyvezett fa Kárpátalja hegyvidéki járásaiban honos.

A szenvedélyes természetbúvárt a máramarosi hegyekben, túrázás közben érte a halál. Szülővárosában, a Kálvária-temetőben helyezték örök nyugalomra. Emlékét Ungvár százéves fái őrzik.