A múlt megismerésének sokféle módja van. Egy ország, régió vagy tájegység történelméről, a valaha élt emberek történetéről a temetők sokat elárulnak. De nemcsak a múltról mesélnek, tükröt tartanak a jelennek is.
Rendhagyó körutunkon ezúttal Kárpátalja néhány nagy múltú temetőjét, titkokat is rejtő kriptáját és kevésbé ismert vagy lassan feledésbe merülő temetkezési helyét keressük fel.
A soknemzetiségű Kárpátalja a múltban is számos nép otthona volt, de a nemzetiségek aránya radikálisan megváltozott az elmúlt századok során. Ma már alig hallani magyar szót az ungvári Korzón. Ám ha felkeressük a Kálvária-temetőt, a város legrégebbi és legszebb, méltóképpen gondozott sírkertjét, magyar feliratú sírok sorait látjuk. Igaz, ezekben a sírokban 50-100-150 évvel ezelőtt elhunyt ungváriak nyugszanak.
A Kálvária a vidék nagy múltú dinasztiáinak nyughelye, itt található például a Laudon család sírboltja, s a Pálóczi Horváth família két obeliszkje. A kárpátaljai festőiskola alapítói, Erdélyi Béla és Boksay József szintén ebben a sírkertben alusszák örök álmukat, miképpen sok más, Ungvár történetében meghatározó szerepet játszó művész, tudós, tisztségviselő.
Kobály József ungvári régész, történész szerint egy tragikus sorsú szerelmespár is nyugszik a temetődombon. Az ungvári Rómeó és Júlia története 1892-re datálódik, ekkor tudta meg a katonai akadémiáról épp csak hazatérő ifjú Schaffer(?) Géza, hogy szerelmének családja hamarosan Sopronba költözik, s így kedvesével, Ágnessel el kell válniuk egymástól. Az elkeseredett fiatalok öngyilkosságot követtek el, revolverrel szíven lőtték magukat. Együtt temették el őket, tragédiájuk az egész várost megrázta.
A Kálvárián orosz, ukrán és szlovák feliratú sírok is vannak, ezek alakilag nemigen térnek el a régi magyar síroktól, a sírkövek alakját, díszítőmotívumait leginkább a felekzeti hovatartozás határozza meg. Az ukrán sírokon gyakrabban látható gravírozott kép, ez általában az elhunytat ábrázolja, de az újabb sírköveken a Szűz Mária-, angyal- és Krisztus-ábrázolások is kedveltek. Főleg falun jellemző, hogy a sírokat színes műanyagkoszorúkkal díszítik.
Az ungvári Kapos utcai sírkert merőben más képet mutat, mint a Kálvária. Évtizedekkel ezelőtt bezárták ugyan, de az őrzéséről, rendben tartásáról nem gondoskodtak. A régi sírkövek között kupacokban áll a háztartási szemét, a bejáratnál szétdobált flakonokat, üres üvegeket látni. A borostyánnal benőtt ősfák között megbúvó régi sírokat nehéz megközelíteni a burjánzó cserjék és gazok miatt. Sok a megrongálódott sírkő, némelyiken már alig vagy egyáltalán nem olvasható az elhunyt neve. Az egyik, jelenleg a földön heverő sírkő Lányi Gézáé, az egykoron híres cimbalomművészé, aki Dankó Pista kortársa, Gárdonyi Géza barátja, s Blaha Lujza kedvenc cimbalmosa volt.
Sokféle kultúra, sokféle nyughely
Roma sírok
Az Ungvár külterületéhez tartozó Radvánc temetőjében az ukrán és magyar sírok között sok a roma nyughely. Érdekes, hogy a padokon kívül kisebb asztalokat is látni a roma sírok körül. A környékbeliek úgy tudják, ünnepeken és évfordulókon a hozzátartozók ételt-italt hoznak a temetőbe, a sírokra is helyeznek belőle. A gyermeksírokon apró játékokat, lufikat látni.
A trauma, a vallásos hit és a régi népi hiedelmek elemeinek sajátos keveredése figyelhető meg abban a néhány évvel ezelőtti történetben, melynek helyszíne az Ungvári járáshoz tartozó Kincseshomok volt. A faluban több száz roma gyűlt össze a temetőben, várva egy néhány héttel azelőtt elhunyt kislány feltámadását. Híre ment, hogy tragikus körülmények közt meghalt gyermek megjelent az édesanyjának, megjövendölte nagyapja hamarosan bekövetkező halálát, valamint saját, 40 nappal későbbi feltámadását. Miután a nagyapa valóban elhunyt, s ezzel a jóslat első fele beigazoldódott, a rokonok, ismerősök a megadott napon a temetőben várták, hogy megérkezzen az ígért jel, és megnyithassák a sírt. A nap végén azonban a csodában reménykedő tömeg csalódottan hagyta el a temetőt.
Zsidó temetők és emlékhelyek
L. Juhász Ilona kutatásai nyomán derült fény arra a sok évvel ezelőtti eseményre, melynek helyszíne az ungvári zsidótemető volt. 1918-ban egy ifjú pár ezen a szokatlan helyszínen mondta ki a boldogító igent. A zsidó néphit ugyanis azt tartotta, hogy egy ilyen szertartással megállíthatóak a halálos járványok. Ebben az időben Ungváron is pusztított a spanyolnátha, s a város rabbijának elmondása szerint ennek akartak gátat szabni a rítussal, amelyet korábban más vidékeken is alkalmaztak már ugyanezzel a céllal.
Kárpátalja történetében évszázadokon át fontos szerepet játszottak az itt élő zsidók. 1921-ben ezen a területen megközelítőleg 90 000-en vallották magukat izraelitának, a második világháború előtti években a lakosság mintegy 13%-a zsidó, számarányuk Ungváron és Munkácson ennél is magasabb.
Becslések szerint 1944-ben mintegy 80 000-100 000 kárpátaljai zsidót hurcoltak haláltáborokba. Csupán kb. 20 %-uk tért haza. A túlélők túlnyomó többsége később kivándorolt az USA-ba, Izraelbe és más országokba.
A független Ukrajna 2001-es, első népszámlálása szerint alig több mint félezer zsidó élt Kárpátalján az ezredfordulón.
Mára elsősorban az emblematikus épületek — a zsinagógák többsége a szovjet idők óta állami tulajdonban van — és az izraelita temetők őrzik a nyomát annak, hogy az egykor nagy számban itt élő zsidók hogyan formálták e vidék arculatát, kultúráját.
A zsidólakosság holokauszt előtti számarányának tükrében nem meglepő, hogy régi izraelita temetőket, temetkezési helyeket szinte minden nagyobb kárpátaljai településen találni. A sírkövek, temetők állapota különböző, ám az utóbbi évtizedekben a korábbiakhoz képest jóval több figyelem irányul a nyughelyek megóvására, elsősorban helyi és külföldi vallási, valamint civil szervezeteknek köszönhetően.
2009 szeptemberében Ungváron, a régi zsidó temetőben holokauszt-emlékművet avattak azon a helyen, ahová az ungvári gettóban meghalt áldozatokat temették. Az elmúlt években Kárpátalja több városában és településén úgyszintén emlékjeleket helyeztek el, fejet hajtva az elhurcolt és meggyilkolt kárpátaljai zsidók előtt.
S hogy a Kárpátaljáról kivándorolt zsidók identitásának is fontos része maradt a „kárpátaljaiság”, jól mutatja, hogy a 80-as évek óta évente összegyűlnek, 2015-ben pedig Izraelben emlékhelyet avattak közösségük emlékezetének megőrzése céljából.
Román sírok
Máramarosban a 14. század óta dokumentált a románok jelenléte. A 2001-es népszámlálás szerint Kárpátalja lakosságának 2,6 % román. Nagyjából egy tömbben, a Tisza jobb partján, a Técsői és a Rahói járásban, jellemzően falun élnek. Messze földön híres településük Felsőapsa, amit sokan Kárpátalja leggazdagabb falujának tartanak hatalmas, kastélyszerű, nem ritkán akár 50 szobás családi házai miatt. A három Apsa (Felső-, Közép-, Alsó-) temetőinek sírkövei is különleges látványt nyújtanak. A tekintélyes méretű márványsírköveken az elhunytak majdnem életnagyságú, teljes alakos gravírozott képei láthatóak.
Katonai temetők, katonasírok
Kárpátalján számos különböző korú katonasír és katonai temető található. A legkorábbiak közé tartoznak az 1848-49-es magyar forradalom és szabadságharc honvédjeinek síremlékei. Többek közt Ungváron, Beregszászon, Munkácson és Nagydobronyban vannak honvédsírok, a máramarosi Terebesfehérpatakon pedig egy ruszin nemzetőr nyughelyét azonosították. Az ungvári Kálvárián nyugvó Szegelethy János honvédhadnagy sírját csak nemrég, a 20. század második felében fedezték fel, elképzelhető tehát, hogy újabb, eddig még nem fel nem lelt honvédsírokra bukkanhatnak a szemfüles temetőlátogatók.
I. és II. világháborús katonai temető található Ungváron, Huszton és Kőrösmezőn, s vannak katonasírok a munkácsi temetőben, valamint más településeken is.
Kárpátaljai legmagasabb hegye, a Hoverla lábánál egy kevéssé ismert, I. világháborús osztrák katonai temető található. A német feliratú sírkövek tanúsága szerint a katonák szinte valamennyien ugyanazon a napon, 1916. augusztus 30-án hunytak el. A kísérteties hangulatú, félreeső temetőt néhány éve önkéntesek megtisztították, s ma már turistajelzések mutatják az oda vezető utat.
A Kálvária-sírkert közvetlen szomszédságában található a szovjet katonai temető, melynek bejáratát két korabeli tank vigyázza.
Kripták titkai
Kárpátalja régi kriptáinak többsége a katolikus templomok alatt található, az ilyen sírbolt jellemzően egyházi személyek, nemesi családok, magas rangú tisztviselők, tudósok végső nyughelye. S ahogy a sírkövek, ezek a temetkezési helyek is sokat elárulnak a vidék múltjáról, történelmi tragédiáiról, de a megboldogultak életének fontos vagy épp különös eseményeiről is.
Az ungvári görögkatolikus székesegyház kriptájában 1998-ban talált rá Puskás László atya az 1947-ben meggyilkolt Romzsa Tódor püspök maradványaira. A fiatal egyházi vezetőt felső utasításra a szovjet Belügyi Népbiztosság emberei mérgezték meg az ellene irányuló első sikertelen gyilkossági kísérletet követően, a kórházban. Romzsának valószínűleg azért kellett meghalnia, mert nem volt hajlandó csatlakozni a pravoszláv egyházhoz, s papjait és híveit is a hatalom nyomásának való ellenállásra buzdította. A püspököt az ungvári székesegyházban temették el, ám sokan úgy vélték, testét elszállították, miután a templom 1949-ben a pravoszláv egyházhoz került. 1990-ben a görögkatolikus egyház visszakapta az épületet, de a kripta romos állapotban volt, látszott, hogy a nyughelyek többségét feldúlták.
Végül, a sikeres feltárást követően a budapesti Természettudományi Múzeum Embertani Intézetének munkatársai elvégezték a püspök maradványainak vizsgálatát és azonosítását. Az ereklyéket 2003-ban szállították vissza Ungvárra, s azóta a székesegyház egyik mellékoltárában őrzik.
Romzsa Tódor vértanú püspököt II. János Pál pápa 2001-ben boldoggá avatta.
A munkácsi Szent Márton székesegyház altemplomában sok neves kárpátaljai nyugszik, köztük Merényi János polgármester és hitvese, Nagy Piroska, a Segélyező Nőegylet elnöke. Ám érdekes módon a nagyszőlősi temető egyik obeliszkje szintén a polgármester emlékét őrzi, s a sírkövön ez a felirat olvasható: Merényi János, Munkács város polgármestere felejthetetlen jó férjemnek áldott kegyelettel meghalt 1890 febr hó 7. A sírkő másik oldalán csak ennyi áll: Nagy Emma 1840–1913. Talán sosem fogjuk megtudni, miért szerepel két különböző hölgy hitvesként a sírköveken, s Merényi János életének ez a tisztázatlan furcsasága örökre megmarad rejtélynek.
Eltűnt sírok nyomában
Kárpátalján több országosan ismert művész született vagy élt hosszabb-rövidebb ideig, utcanevek, emléktáblák, iskolák és egyesületek őrzik az emléküket (a teljesség igénye nélkül: Petrőczi Kata Szidónia, Gyöngyösi István, Ilosvai Selymes Péter, Komjáthy Benedek, Dayka Gábor, Munkácsy Mihály, Bartók Béla, Révész Imre, Szép Ernő, Szabó Dezső). Ám közülük kevesen nyugszanak ebben a földben, s a két leghíresebb sírnak is nyoma veszett az idők során.
Dayka Gábor, a magyar szentimentalista költészet jeles alakja életének utolsó esztendejét töltötte Ungváron. 1796. október 20-án hunyt el, a Kálvárián helyezték örök nyugalomra. A múlt század második felében helyi irodalmárok még elképzelhetőnek tartották, hogy előkerül a sír, de mára fogytán a remény, hiszen az azóta lezárt temető legrégibb feliratai is évtizedekkel későbbről valók, mint Dayka temetésének éve.
Hasonló a helyzet a barokk költőnő, Petrőczi Kata Szidónia nyughelyét illetően. Tudjuk, hogy Beregszentmiklóson helyezték örök nyugalomra 1708-ban, ám a sír pontos helye ismeretlen. Az utóbbi időben az ott található kastélyban történtek ugyan régészeti feltárások, de azok nem a sír hollétét kutatták.
Hogy előkerül-e valaha a két nagy költő sírja, abban legfeljebb reménykedni lehet. Ám jelenleg is számos olyan emlékhely található Kárpátalján, melyet érdemes felkeresni az utazónak, ha alaposabban szeretné megismerni a vidék múltját, vagy egyszerűen kíváncsi rá, kik és hogyan éltek itt a történelem viharos évszázadai alatt.
További fotók a Kálvária-temetőről a galériában, kattintással nyílik.
Főbb források:
http://ungparty.net/blog/2012/03/04/eskuvo-a-temetoben/
http://karpatalja.blog.hu/2012/04/10/eskuvo_2087
http://www.hebraisztika.hu/attachments/00000456.pdf
http://www.uzhgorod.ws/architecture_calvary.htm
http://www.karpataljalap.net/?q=2017/02/26/feher-obeliszk-titka
Ahol nem tüntettem fel a fotó eredetét, ott saját fényképeket használtam.
