Elemér atya egyszemélyes szemináriuma

Dr. Ortutay Elemér kárpátaljai görögkatolikus áldozópap életének 81. esztendejében,  20 éve hunyt el. Nem mindennapi sors jutott neki. Átvészelte a 20. század nagy történelmi fordulatait, a 2. világháborút és több rendszerváltást - ahogy milliónyian mások is a Kárpát-medencében. Vallása, hivatása miatt meghurcolták, kényszermunkára ítélték - sajnos, ez sem számít ritka sorsképletnek ezen a vidéken. Ami miatt mégis különleges a története, az egyfelől rendíthetetlen kitartása, amellyel meggyőződéséhez és esküjéhez ragaszkodott.  Az pedig egyenesen csodálatra méltó, hogy végig kifogyhatatlan derűvel és  mély bizalommal fordult a világ felé: az emberi jóságba vetett hitét az átélt viszontagságok sem ingatták meg.

Mindig nyitva

Sokan tudták, hogy van egy lakás az ungvári Engels utcában, amelynek ajtaján bárki kopogtatás nélkül beléphet. Jöttek is az emberek jó szóért, lelki támaszért, tudásra szomjazva, mások meg azért, hogy rendszeresen házkutatást tartsanak vagy kihallgatásra hurcolják a családfőt. Barát és ellenség egyaránt azt hihette, hogy az állandó megfigyelés alatt álló, hivatásától eltiltott, ám azt titokban mégis gyakorló pap nem tudja, mi a rettegés. Vagy ha mégis ismeri a félelmet, hát cseppet sem törődik vele.

Pedig Ortutay Elemér időskori visszaemlékezése szerint nagyon is megtapasztalta a valódi félelmet és a halál közelségének iszonyatát a vorkutai lágerben. Vele együtt 129 kárpátaljai görögkatolikus lelkészt hurcoltak munkatáborokba egyházuk intézményes fölszámolása után. Többen közülük soha nem tértek vissza. Elemér atya főesperes édesapja is az egyik munkatáborban lelte halálát.

A Sátán kísértései és Horthy névnapja

A Sátán kísértése volt-e, ahogyan ő mondta, vagy egy kegyetlen rendszer aljas módszere a másképp gondolkodók megtörésére, de Dr. Ortutay Elemér többször is sorsdöntő választásra kényszerült élete során. Ha a szovjet rezsim utasítására hajlandó csatlakozni az államilag megtűrt pravoszláv egyházhoz, elkerüli a büntetést, sőt  tanári kinevezést kap a lembergi egyetemen. 33 éves ekkor, családos ember, 4 kisgyermek apja, mégsem töpreng a válaszon. Koncepciós perben 25 év kényszermunkára ítélik. A vád  egyik bizonyítéka, hogy a mindennap miséző atya Horthy születésnapján, Hitler hatalomátvételének napján és a magyar nemzeti ünnepen is imádkozott, tehát támogatta a fasisztákat.

A vorkutai bányák nem törték meg, sőt ahhoz is volt ereje, hogy  fogolytársaiban tartsa a lelket.

1956-ban térhetett haza, miután egy kirakatper során felmentették.

Ekkor jött az  újabb kísértés: Magyarországra költözhet a családjával, csak olvassa fel a Kossuth Rádióban, hogy a Szovjetunióban vallásszabadság van. Ha nemet mond, könnyen Szibériában találhatja magát.

egyház tanítók iskolasprint
Feleségével, Vitéz Gabriellával. Ungvár, 1941.

Katakomba-lét és újrakezdés

Az Ortutay-család Kárpátalján maradt. A nélkülözés és az illegalitás évtizedei következtek.

Az egykori pap az ungvári csempegyárba került, ahol 17 évet húzott le kétkezi munkásként. 

Közben titokban végezte a hívek pasztorizációját, folytatta papi munkáját a hatóságok folyamatos zaklatása közepette. Óriási szerepe volt az egyházi utánpótlás nevelésében, az évek során 18 tanítványát szentelték pappá.  Egyszemélyes teológiai akadémiát működtetett, ahogy barátja, Balla László írta. Otthonában szívesen látott mindenkit, felekezetre való tekintet nékül, aki erkölcsi útmutatásért fordult hozzá, vagy egyszerűen kíváncsi volt a nagy tudású teológus doktor eszmefuttatásaira. Így vált a kárpátaljai magyar szellemi élet egyik meghatározó alakjává a 20. század második felében.

Megélhette, hogy egyházát 1989-ben legalizálják,  s a görögkatolikus hívek visszakapják templomaik egy részét.  1991-ben aranymisés áldozópap lett. Több mint ötven éven át szolgált. 1997-ben hunyt el.

Hogy miként látta saját szerepét az embert próbáló történelmi korban, arról kevés szó esik 1993-ban megjelent emlékiratában.  Annál lelkesebben mesél nagyra becsült tanárairól, iskolatársairól, tanítványairól, a kárpátaljai magyar és ruszin írókról-költőkről, kedves barátairól meg a tehetséges fiatalokról, akik egész életében körülvették.

Rövid önéletírását egy lágerbeli szenteste emlékével fejezi be. A kis történet megvilágítja, hogy a mélyen nemzeti érzelmű atyától távol állt a sovinizmus. Magyar, ukrán, cigány, olasz és litván rabok gyűlnek a fiatal pap köré, hogy együtt ünepeljenek: "Mert aki velünk érzett, az testvérünk volt".

"Letérdeltünk mindnyájan a kis zöld gally előtt... és én dadogva, el-elcsukló hangon imádkozni kezdtem... majd elénekeltük - ó, de szívből énekeltük - a Mennyből az angyalt, a Stille nacht-ot, a Dévnájá novénát, a Pásztorok, pásztorokat...".

Akik együtt énekeltek azon az estén, szinte mind hazatértek. De sokan voltak, s nem csak Vorkután, akik soha többé nem látták viszont a szülőföldjüket és a szeretteiket. Az atya az ő emléküket is híven őrizte.

Dr. Ortutay Elemér egy régi lelkészdinasztia utolsó felszentelt papja volt. Nevét ma egyházi kollégium viseli Beregszászban.

egyház tanítók iskolasprint
Emléktábla a beregszászi magyar gimnázium falán

0 Tovább

Kisebbségellenes oktatási törvény léphet hatályba Ukrajnában

Szeptember 5-dikén az Ukrán Legfelsőbb Tanács második olvasatban is elfogadta az új oktatási törvényt, mely szerint a középiskolai és  felsőoktatás nyelve ezentúl az ukrán lesz.  A törvény csupán az óvodai nevelést és az elemi osztályokban zajló oktatást garantálja anyanyelven.

A nemzetiségi iskolák oktatási nyelvére vonatkozó rész megvitatása során heves vita alakult ki az ukrán honatyák közt, emiatt megszakították a tanácskozást, ám az esti ülés után elfogadták az új oktatási törvényt a nyelvi résszel együtt, melynek értelmében a középiskolai és a felsőfokú oktatás nyelve az ukrán lesz.

A Rada által elfogadott törvényt Petro Porosenko elnöknek még jóvá kell hagynia. Nem kétséges azonban, hogy az elnök aláírja a dokumentumot, hiszen a szavazás után alig néhány órával üdvözölte a parlament döntését.

A kárpátaljai képviselők közül egyedül Brenzovics László, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség elnöke szavazott nemmel a kisebbségellenes törvényre.

Viktor Baloga parlamenti képviselő, befolyásos kárpátaljai üzletember közösségi oldalán kommentálta a szavazás eredményét. Szerinte Ukrajnának Magyarországtól kellene példát vennie az oktatás nyelvét és az államnyelv védelmét illetően. Törvényszerű, hogy Ukrajnában az állami oktatás nyelve az ukrán kell hogy legyen, hiszen ezzel az ország követi magyar szomszédja és a „civilizált világ” példáját, érvel a rá jellemző cinizmussal Baloga.

Lilija Hrinevics ukrán oktatási miniszter azzal indokolja az ukrán nyelvű oktatás szükségességét a kisebbségi iskolákban, hogy a független érettségi tesztek eredményeit lerontják a nemzetiségi iskolák ukránul nem megfelelően tudó végzősei. A miniszter asszony az oktatás minőségének javulását várja a törvény életbe lépésétől. Ukrajnai magyar nyelvészek viszont arra hívják fel a figyelmet, hogy a törvény végső célja voltaképpen nem a kétnyelvűség elősegítése — ehhez inkább a nemzetközi gyakorlatban bevált oktatási módszereket kellene elsajátítani és alkalmazni — hanem az egynyelvűség, a nyelvcsere, vagyis a teljes nyelvi asszimiláció.

A kárpátaljai magyarság szülőföldön maradásának legfontosabb záloga az anyanyelvi oktatás. A most megszavazott törvény radikálisan befolyásolja az Ukrajnában élő magyarok és más nemzeti kisebbségek jövőképét, sérti identitásukat, korlátozza nyelvi jogaikat.

0 Tovább

Magyar katona halt meg az ukrajnai fronton

Friss, szomorú hír: ismét elesett egy kárpátaljai magyar katona az ukrajnai háborúban, hivatalos nevén terrorellenes hadműveletben. A 3 éve tartó fegyveres konfliktusnak Balázs Zoltán a sokadik magyar származású áldozata. A 128-as dandár 22 éves katonája néhány napja még tábori fotót posztolt magáról. Tegnapelőtt egy gránáttámadás során halálos sérüléseket szenvedett.

háború

A megrendítő tragédia hátteréről egyelőre kevés a nyilvános információ. Nem tudjuk, Balázs Zoltán önkéntesként került-e a frontra vagy hivatásos katona volt, aki a kötelességét teljesítette Zajcevonál.  (A hadkötelesek mozgósítása, valamint a kötelező sorozás a kárpátaljai magyarokat is érintette/érinti, és sokan épp emiatt kényszerültek elhagyni a szülőföldjüket. A harcok magyar származású áldozatainak egyike, Lőrinc Sándor mozgósítással került a frontra, a többiek szerződéses katonák voltak.)

Mikor magyar vagy bármilyen, nem ukrán nemzetiségű katona esik el a kelet-ukrajnai összecsapásokban, szinte magától adódik a kérdés: ha nem kényszerítették (pontosabban: nem mozgósítással került a harctérre), akkor mégis miért vett részt az öldöklésben? Miért kockáztatja az életét sok ukrajnai magyar, szlovák, sváb stb. az orosz-ukrán konfliktus résztvevőjeként? 

Munkácsi idős bácsi meséli: a veje önként jelentkezett a hadseregbe rögtön a háború kezdetén. Nem patrióta meggyőződésből tette. Azt remélte, ha részt vesz a harcokban, kedvezményeket és anyagi juttatásokat kap, s ezzel javíthat családja nehéz anyagi helyzetén. Néhány hónapnyi frontszolgálat után súlyosan megsebesült, kórházba került, majd leszerelték. Azóta felépült ugyan a sérüléseiből, viszont a poszttraumás stressz tüneteit mutatja és súlyos pánikbetegséggel küzd. 

De a hivatásos katonák helyzete sem fekete-fehér. Gyakran hallani az érvet: tudták, mire szerződtek, kötelességük utolsó csepp vérükig védeni a hazát. Csakhogy néhány éve még kevesen sejthették, hogy Ukrajna háború küszöbén áll. Viktor Juscsenko volt ukrán elnök 2008-tól konkrét ígéreteket tett a sorkatonai szolgálat eltörlésére, valamint a professzionális ukrán hadsereg létrehozására. 2013-ban, a Janukovics-éra idején már nem hívták be a katonaköteles korúakat, bár a sorozást továbbra sem törölték el. A katonai hivatás akkoriban vonzó életpályamodellnek tűnhetett  -nem kis részben az új hadsereget népszerűsítő reklámkampányoknak köszönhetően-, amely az ukrán átlagfizetésnél magasabb jövedelmet és társadalmi presztízst ígért a fiataloknak. A 2014 márciusában kirobbant kelet-ukrajnai fegyveres konfliktus azután nem csupán lerombolta ezt az illúziót, de egyúttal véres harcokba kényszerítette a szebb jövő ígéretével becserkészett újdonsült katonákat, köztük sok magyart.

Az utak, amik a frontra vezették az eddigi magyar áldozatokat, sokban különböznek.  Ami mégis közös bennük: lényegében kényszerpálya volt mindegyik. A legutóbbi áldozat, Balázs Zoltán történetéről keveset tudunk. A végét ismerjük: a fiatal katona teste ma hazaért szülőfalujába, Királyházára. 

1 Tovább

Nagydobronyi sikersztori - útépítés civil összefogással

Aki járt már Kárpátalján, tapasztalhatta, hogy a közutak állapota siralmas. Az itt élőknek bőven van okuk bosszankodni a méretes kátyúk miatt. Ha nagyritkán mégis útfelújításra kerül sor, általában abból sincs sok köszönet, mert a javításhoz használt technikai eszközök elavultak, az aszfalt pedig silány minőségű. Nem csoda, hogy a látszatfelújítások eredménye pár hónapon belül tönkremegy.

Nagydobrony lakói tavaly úgy döntöttek, maguk építenek utakat a településen. Kárpátalja legnagyobb magyarlakta községének kezdeményezését felkarolta egy magyarországi civil szervezet, amely 4 millió forinttal támogatta a felújításokat. A munkálatokat a Nagydobrony Térség Fejlesztésért Civil Szervezet (NTFCSZ; vezetője Nagy Ferenc) koordinálta. Első körben néhány rossz állapotú mellékutca bekötő szakaszának rendbe hozását tűzték célul az ott lakók.

A jellemzően zöldségtermesztésből élő községben — Nagydobrony a kárpátaljai Kalocsa, fűszerpaprikája messze földön híres — évszázados hagyományai vannak a közösen végzett munkának, a vetést és a betakarítást rokonok, szomszédok ma is együtt végzik. Ezúttal viszont árkot tisztítottak, aszfaltoztak, járdaszegélyt öntöttek és virágágyásokat építettek az új utak mentén. Bár a költségek túlnyomó részét fedezte a magyarországi támogatás, a nagydobronyiak önrészt is vállaltak, ahogy azt a támogató szervezet feltételül szabta. Amellett a munka minden fázisát a helybéliek végezték el ingyen, így rendkívül költséghatékonynak bizonyult a projekt. Az állami útépítő cég hivatalos tarifájának alig harmadáért készültek el az új burkolatok, amelyek az idő(járás) próbáját is kiállták: a kemény, csapadékos tél után az aszfalt hibátlan állapotú maradt. Jogosan lehettek magukra büszkék a dobronyiak.

De a faluszépítés nem merült ki az útjavításban. A temető rendbehozatala volt a következő lépés: új, kovácsoltvas kapukat állítottak a régi, düledező kerítés helyére, pompakutakat helyeztek ki és sövényt telepítettek a sírkert köré.

2017 tavaszától friss lendülettel folytatódott a bekötőutak javítása, a hosszú távú tervek között pedig már teljes utcák aszfaltozása is szerepelt.

Közben az önerőből véghezvitt útépítés egyre nagyobb sajtóvisszhangot kapott, özönlöttek a faluba az ukrán és a magyar újságírók, tévéstábok.  S hogy mit szóltak a hirtelen jött hírnévhez a dobronyiak, arról sokat elárul internetes bejegyzésük: „A sok újságíró és TV-riporter igazán megfoghatta volna a lapátot és a csákányt is. Hitelesebbek lettek volna”.

Kárpátalja Nagydobrony paprika útépítés civilek nagydologsprint
Ilyen volt...

Kárpátalja Nagydobrony paprika útépítés civilek nagydologsprint
és ilyen lett

Újabb támogatók is jelentkeztek, nagyvonalú felajánlást tett például egy Nagydobronyból elszármazott sikeres vállalkozó, de Lengyelországból is érkezett anyagi segítség, abból a pénzből tanszereket vásároltak a kisiskolások számára. Azt ugyanis, hogy a dobronyiak mire költik a támogatóktól kapott összegeket, bárki ellenőrizheti, mivel a NTFCSZ könyvelése nyilvános. Az átláthatóság a főtámogató feltétele volt, de a helyi civilek alapelve is ez. Egy-egy útszakasz átadása után az NTFCSZ saját közösségi oldalán tételes kimutatást tesz közé a kiadásokról. Ez pedig éppúgy nagy dolog, mint a dobronyiaknak az törekvése, hogy szebbé, élhetőbbé tegyék a falujukat.

Kárpátalja Nagydobrony paprika útépítés civilek nagydologsprint
Tükörsima út 
 
Kárpátalja Nagydobrony paprika útépítés civilek nagydologsprint
A frissen felújított Nagytemető utca jókedvű brigádja

További fotók, videók a NTFCSZ közösségi oldalán: https://www.facebook.com/NagydobronyInnovacio/?hc_ref=SEARCH

Aki Nagydobrony múltjáról, hagyományairól olvasna:

Móricz Kálmán: Nagydobrony (szociográfia)

Aki pedig paprikát kóstolna vagy utat építene a helyiekkel, jöhet bátran, mindent igényt kielégítő szálláshelyek, finom ételek várják a vendégeket.

1 Tovább

500 kilométer a nagydobronyi gyermekekért

A reformáció 500 éves évfordulója alkalmából a Magyarországi Református Egyház Bethesda Gyermekkórháza  500 kilométeres jótékonysági futást szervez, amelynek célja a nagydobronyi (Kárpátalja) Irgalmas Samaritánus Református Gyermekotthon (ISRGY) megsegítése. A futás 2017. szeptember 26-án rajtol Gödöllőn és szeptember 29-én érkezik a nagydobronyi leányotthonba, majd október 1-jén ér célba a Vereckei-hágón. A Bethesda kórház nem csak fut és adományokat visz az otthon lakói számára, az ott élő gyermekeket egészségügyi szűréssel is segíti a célba érkezést követő napon.

A nagydobronyi Irgalmas Samaritánus Gyermekotthonban 60 fogyatékkal élő és egészséges leánygyermek nevelkedik. Az otthon önfenntartó gazdaságot működtet, így a kis lakók életének szerves része a közös munka. Vendégházuk kényelmes, jól felszerelt szobáiban bárki megszállhat.

A jótékonysági futás főszervezője, Guti Angéla példaértékűnek tartja az otthon működését, illetve azt a szellemiséget, amelyet az intézmény képvisel. Katkó László, az ISRGY igazgatója ugyanis úgy tartja, az együtt töltött idő a legfőbb érték, így a vendégeiket nem csak saját készítésű étellel várják, de beszélgetnek, együtt kirándulnak a hozzájuk látogatókkal, időt, figyelmet szánnak rájuk. Nem kérnek konkrét segítséget, inkább adnak: azt, ami számukra igazán fontos.

Az 500 kilométeres jótékonysági futás célja, hogy a szervezők megismertessék a közvéleménnyel a nagydobronyi gyermekotthont és felhívják a figyelmet arra, milyen sokféle módja van a segítségnyújtásnak. A szeptember 26-i rajtot megelőzően és a futás alatt bármilyen típusú adományt elfogadnak, majd a célba érkezéskor átadják azokat a gyermekeknek.

A futáshoz Gödöllőtől a nagydobronyi gyermekotthonig bárki csatlakozhat, a részvétel ingyenes, viszont regisztrációhoz kötött. Az utolsó szakaszt, mely Nagydobronytól a Vereckei-hágóig tart, felkért ultraterepefutók teljesítik.

A tervezett útvonalról és a részvétel feltételeiről az esemény honlapján tájékozódhatnak az érdeklődők: http://500km.bethesda.hu
 

 A „Mozgasd meg a lelked futás” része az 500 éves reformáció alkalmából szervezett megemlékezéseknek, a Református Egyház Zsinata az ünnepségsorozat hivatalos programjának tekinti.

Az esemény főszervezője Guti Angéla, a Bethesda Gyermekkórház Karitatív Futó Nagykövete, fővédnöke Balog Zoltán, emberi erőforrások minisztere. Védnökei: Velkey György, a Bethesda Gyermekkórház főigazgatója, a Magyar Gyermekorvosok Társaságának elnöke és Katkó László, a nagydobronyi Irgalmas Samaritánus Református Gyermekotthon igazgatója.

0 Tovább
«
12

csepantelke

blogavatar

keleti tájolású telek, határok nélkül