Séta Kárpátalja régi temetőiben

A múlt megismerésének sokféle módja van. Egy ország, régió vagy tájegység történelméről, a valaha élt emberek történetéről a temetők sokat elárulnak. De nemcsak a múltról mesélnek, tükröt tartanak a jelennek is.

Rendhagyó körutunkon ezúttal Kárpátalja néhány nagy múltú temetőjét, titkokat is rejtő kriptáját és kevésbé ismert vagy lassan feledésbe merülő temetkezési helyét keressük fel.

A soknemzetiségű Kárpátalja a múltban is számos nép otthona volt, de a nemzetiségek aránya radikálisan megváltozott az elmúlt századok során. Ma már alig hallani magyar szót az ungvári Korzón.  Ám ha felkeressük a Kálvária-temetőt, a város legrégebbi és legszebb, méltóképpen gondozott sírkertjét, magyar feliratú sírok sorait látjuk. Igaz, ezekben a sírokban 50-100-150 évvel ezelőtt elhunyt ungváriak nyugszanak.

A Kálvária a vidék nagy múltú dinasztiáinak nyughelye, itt található például a Laudon család sírboltja, s a Pálóczi Horváth família két obeliszkje. A kárpátaljai festőiskola alapítói, Erdélyi Béla és Boksay József szintén ebben a sírkertben alusszák örök álmukat, miképpen sok más, Ungvár történetében meghatározó szerepet játszó művész, tudós, tisztségviselő.

temetők Kárpátalján Ungvár Kálvária halalsprint
A Laudon család síremléke a Kálvária-temetőben

Kobály József ungvári régész, történész szerint egy tragikus sorsú szerelmespár is nyugszik a temetődombon. Az ungvári Rómeó és Júlia története 1892-re datálódik, ekkor tudta meg a katonai akadémiáról épp csak hazatérő ifjú Schaffer(?) Géza, hogy szerelmének családja hamarosan Sopronba költözik, s így kedvesével, Ágnessel el kell válniuk egymástól. Az elkeseredett  fiatalok öngyilkosságot követtek el, revolverrel szíven lőtték magukat. Együtt temették el őket,  tragédiájuk az egész várost megrázta.

A Kálvárián orosz, ukrán és szlovák feliratú sírok is vannak, ezek alakilag nemigen térnek el a régi magyar síroktól, a sírkövek alakját,  díszítőmotívumait leginkább a felekzeti  hovatartozás határozza meg. Az ukrán sírokon gyakrabban látható gravírozott kép, ez általában az elhunytat ábrázolja, de az újabb sírköveken a Szűz Mária-, angyal- és Krisztus-ábrázolások is kedveltek. Főleg falun jellemző, hogy a sírokat színes műanyagkoszorúkkal díszítik.

temetők Kárpátalján Ungvár Kálvária halalsprint
Ukrán sírok az egyik munkácsi temetőben

Az ungvári Kapos utcai sírkert merőben más képet mutat, mint a Kálvária. Évtizedekkel ezelőtt bezárták ugyan, de az őrzéséről, rendben tartásáról nem gondoskodtak. A régi sírkövek között kupacokban áll a háztartási szemét, a bejáratnál szétdobált flakonokat, üres üvegeket látni. A borostyánnal benőtt ősfák között megbúvó régi sírokat nehéz megközelíteni a burjánzó cserjék és gazok miatt. Sok a megrongálódott sírkő, némelyiken már alig vagy egyáltalán nem olvasható az elhunyt neve. Az egyik, jelenleg a földön heverő sírkő Lányi Gézáé, az egykoron híres cimbalomművészé, aki Dankó Pista kortársa, Gárdonyi Géza barátja, s Blaha Lujza kedvenc cimbalmosa volt.

temetők Kárpátalján Ungvár Kálvária halalsprint
Lányi Géza sírköve remélhetőleg visszakerül eredeti helyére

Sokféle kultúra, sokféle nyughely

Roma sírok

Az Ungvár külterületéhez tartozó Radvánc temetőjében az ukrán és magyar sírok között sok a roma nyughely. Érdekes, hogy a padokon kívül kisebb asztalokat is látni a roma sírok körül. A környékbeliek úgy tudják, ünnepeken és évfordulókon a hozzátartozók ételt-italt hoznak a temetőbe, a sírokra is helyeznek belőle. A gyermeksírokon apró játékokat, lufikat látni.

temetők Kárpátalján Ungvár Kálvária halalsprint
Virágok, mécsesek, játékok. Roma kisfiú sírja Radváncon.

A trauma, a vallásos hit és a régi népi hiedelmek elemeinek sajátos keveredése figyelhető meg abban a néhány évvel ezelőtti történetben, melynek helyszíne az Ungvári járáshoz tartozó Kincseshomok volt. A faluban több száz roma gyűlt össze a temetőben, várva egy néhány héttel azelőtt elhunyt kislány feltámadását. Híre ment, hogy tragikus körülmények közt meghalt gyermek megjelent az édesanyjának, megjövendölte nagyapja hamarosan bekövetkező halálát, valamint saját, 40 nappal későbbi feltámadását. Miután a nagyapa valóban elhunyt, s ezzel a jóslat első fele beigazoldódott, a rokonok, ismerősök a megadott napon a temetőben várták, hogy megérkezzen az ígért jel, és megnyithassák a sírt. A nap végén azonban a csodában reménykedő tömeg csalódottan hagyta el a temetőt.

temetők Kárpátalján Ungvár Kálvária halalsprint
Hiába várták a csodát. Fotó: Kárpáti Igaz Szó

Zsidó temetők és emlékhelyek

L. Juhász Ilona kutatásai nyomán derült fény arra a sok évvel ezelőtti eseményre, melynek helyszíne az ungvári zsidótemető volt. 1918-ban egy ifjú pár ezen a szokatlan helyszínen mondta ki a boldogító igent. A zsidó néphit ugyanis azt tartotta, hogy egy ilyen szertartással megállíthatóak a halálos járványok. Ebben az időben Ungváron is pusztított a spanyolnátha, s a város rabbijának elmondása szerint ennek akartak gátat szabni a rítussal, amelyet korábban más vidékeken is alkalmaztak már ugyanezzel a céllal. 

Kárpátalja történetében évszázadokon át fontos szerepet játszottak az itt élő zsidók. 1921-ben ezen a területen megközelítőleg 90 000-en vallották magukat izraelitának, a második világháború előtti években a lakosság mintegy 13%-a zsidó, számarányuk Ungváron és Munkácson ennél is magasabb.

Becslések szerint 1944-ben mintegy 80 000-100 000 kárpátaljai zsidót hurcoltak haláltáborokba. Csupán kb. 20 %-uk tért haza. A túlélők túlnyomó többsége később kivándorolt az USA-ba, Izraelbe és más országokba.

A független Ukrajna 2001-es, első népszámlálása szerint alig több mint félezer zsidó élt Kárpátalján az ezredfordulón.

Mára elsősorban az emblematikus épületek — a zsinagógák többsége a szovjet idők óta állami tulajdonban van — és az izraelita temetők őrzik a nyomát annak, hogy az egykor nagy számban itt élő zsidók hogyan formálták e vidék arculatát, kultúráját.

A zsidólakosság holokauszt előtti számarányának tükrében nem meglepő, hogy régi izraelita temetőket, temetkezési helyeket szinte minden nagyobb kárpátaljai településen találni. A sírkövek, temetők állapota különböző, ám az utóbbi évtizedekben a korábbiakhoz képest jóval több figyelem irányul a nyughelyek megóvására, elsősorban helyi és külföldi vallási, valamint civil szervezeteknek köszönhetően.

temetők Kárpátalján Ungvár Kálvária halalsprint
A radvánci zsidó temető

2009 szeptemberében Ungváron, a régi zsidó temetőben holokauszt-emlékművet avattak azon a helyen, ahová az ungvári gettóban meghalt áldozatokat temették. Az elmúlt években Kárpátalja több városában és településén úgyszintén emlékjeleket helyeztek el, fejet hajtva az elhurcolt és meggyilkolt kárpátaljai zsidók előtt.

S hogy a Kárpátaljáról kivándorolt zsidók identitásának is fontos része maradt a „kárpátaljaiság”, jól mutatja, hogy a 80-as évek óta évente összegyűlnek, 2015-ben pedig Izraelben emlékhelyet avattak közösségük emlékezetének megőrzése céljából.

Román sírok

Máramarosban a 14. század óta dokumentált a románok jelenléte. A 2001-es népszámlálás szerint Kárpátalja lakosságának 2,6 % román. Nagyjából egy tömbben, a Tisza jobb partján, a Técsői és a Rahói járásban, jellemzően falun élnek. Messze földön híres településük Felsőapsa, amit sokan Kárpátalja leggazdagabb falujának tartanak hatalmas, kastélyszerű, nem ritkán akár 50 szobás családi házai miatt. A három Apsa (Felső-, Közép-, Alsó-) temetőinek sírkövei is különleges látványt nyújtanak. A tekintélyes méretű márványsírköveken az elhunytak majdnem életnagyságú, teljes alakos gravírozott képei láthatóak.

temetők Kárpátalján Ungvár Kálvária halalsprint
Román sírok Kárpátalján. Fotó: Borbély Sándor

Katonai temetők, katonasírok

Kárpátalján számos különböző korú katonasír és katonai temető található. A legkorábbiak közé tartoznak az 1848-49-es magyar forradalom és szabadságharc honvédjeinek síremlékei. Többek közt Ungváron, Beregszászon, Munkácson és Nagydobronyban vannak honvédsírok, a máramarosi Terebesfehérpatakon pedig egy ruszin nemzetőr nyughelyét azonosították.  Az ungvári Kálvárián nyugvó Szegelethy János honvédhadnagy sírját csak nemrég, a 20. század második felében fedezték fel, elképzelhető tehát, hogy újabb, eddig még nem fel nem lelt honvédsírokra bukkanhatnak a szemfüles temetőlátogatók.

temetők Kárpátalján Ungvár Kálvária halalsprint
Bertók János '48-as honvéd és családja sírja Munkácson

I. és II. világháborús katonai temető található Ungváron, Huszton és Kőrösmezőn, s vannak katonasírok a munkácsi temetőben, valamint más településeken is.

Kárpátaljai legmagasabb hegye, a Hoverla lábánál egy kevéssé ismert, I. világháborús osztrák katonai temető található. A német feliratú sírkövek tanúsága szerint a katonák szinte valamennyien ugyanazon a napon, 1916. augusztus 30-án hunytak el. A kísérteties hangulatú, félreeső temetőt néhány éve önkéntesek megtisztították, s ma már turistajelzések mutatják az oda vezető utat.

temetők Kárpátalján Ungvár Kálvária halalsprint
Osztrák katonai temető a Hoverla lábánál. Fotó: rakhivnews.in.ua

A Kálvária-sírkert közvetlen szomszédságában található a szovjet katonai temető, melynek bejáratát két korabeli tank vigyázza.

temetők Kárpátalján Ungvár Kálvária halalsprint
A II. világháborúban elesett szovjet katonák nyughelyének bejárata Ungváron

Kripták titkai

Kárpátalja régi kriptáinak többsége a katolikus templomok alatt található, az ilyen sírbolt jellemzően egyházi személyek, nemesi családok, magas rangú tisztviselők, tudósok végső nyughelye. S ahogy a sírkövek, ezek a temetkezési helyek is sokat elárulnak a vidék múltjáról, történelmi tragédiáiról, de a megboldogultak életének fontos vagy épp különös eseményeiről is.

Az ungvári görögkatolikus székesegyház kriptájában 1998-ban talált rá Puskás László atya az 1947-ben meggyilkolt Romzsa Tódor püspök maradványaira. A fiatal egyházi vezetőt felső utasításra a szovjet Belügyi Népbiztosság emberei mérgezték meg az ellene irányuló első sikertelen gyilkossági kísérletet követően, a kórházban. Romzsának valószínűleg azért kellett meghalnia, mert nem volt hajlandó csatlakozni a pravoszláv egyházhoz, s papjait és híveit is a hatalom nyomásának való ellenállásra buzdította. A püspököt az ungvári székesegyházban temették el, ám sokan úgy vélték, testét elszállították, miután a templom 1949-ben a pravoszláv egyházhoz került. 1990-ben a görögkatolikus egyház visszakapta az épületet, de a kripta romos állapotban volt, látszott, hogy a nyughelyek többségét feldúlták.  

Végül, a sikeres feltárást követően a budapesti Természettudományi Múzeum Embertani Intézetének munkatársai elvégezték a püspök maradványainak vizsgálatát és azonosítását. Az ereklyéket 2003-ban szállították vissza Ungvárra, s azóta a székesegyház egyik mellékoltárában őrzik.

Romzsa Tódor vértanú püspököt II. János Pál pápa 2001-ben boldoggá avatta.

temetők Kárpátalján Ungvár Kálvária halalsprint
Romzsa Tódor 1940 körül

A munkácsi Szent Márton székesegyház altemplomában sok neves kárpátaljai nyugszik, köztük Merényi János polgármester és hitvese, Nagy Piroska, a Segélyező Nőegylet elnöke. Ám érdekes módon a nagyszőlősi temető egyik obeliszkje szintén a polgármester emlékét őrzi, s a sírkövön ez a felirat olvasható: Merényi János, Munkács város polgármestere felejthetetlen jó férjemnek áldott kegyelettel meghalt 1890 febr hó 7. A sírkő másik oldalán csak ennyi áll: Nagy Emma 1840–1913. Talán sosem fogjuk megtudni, miért szerepel két különböző hölgy hitvesként a sírköveken, s Merényi János életének ez a tisztázatlan  furcsasága örökre megmarad rejtélynek.

Eltűnt sírok nyomában

Kárpátalján több országosan ismert művész született vagy élt hosszabb-rövidebb ideig, utcanevek, emléktáblák, iskolák és egyesületek őrzik az emléküket (a teljesség igénye nélkül: Petrőczi Kata Szidónia, Gyöngyösi István, Ilosvai Selymes Péter, Komjáthy Benedek, Dayka Gábor, Munkácsy Mihály, Bartók Béla, Révész Imre, Szép Ernő, Szabó Dezső). Ám közülük kevesen nyugszanak ebben a földben, s a két leghíresebb sírnak is nyoma veszett az idők során.

Dayka Gábor, a magyar szentimentalista költészet jeles alakja életének utolsó esztendejét töltötte Ungváron. 1796. október 20-án hunyt el, a Kálvárián helyezték örök nyugalomra. A múlt század második felében helyi irodalmárok még elképzelhetőnek tartották, hogy előkerül a sír, de mára fogytán a remény, hiszen az azóta lezárt temető legrégibb feliratai is évtizedekkel későbbről valók, mint Dayka temetésének éve.

temetők Kárpátalján Ungvár Kálvária halalsprint
A Kálvárián temették el Dayka Gábort, ám sírja máig nem került elő.

Hasonló a helyzet a barokk költőnő, Petrőczi Kata Szidónia nyughelyét illetően. Tudjuk, hogy Beregszentmiklóson helyezték örök nyugalomra 1708-ban, ám a sír pontos helye ismeretlen. Az utóbbi időben az ott található kastélyban történtek ugyan régészeti feltárások, de azok nem a sír hollétét kutatták.

Hogy előkerül-e valaha a két nagy költő sírja, abban legfeljebb reménykedni lehet. Ám jelenleg is számos olyan emlékhely található Kárpátalján, melyet érdemes felkeresni az utazónak, ha alaposabban szeretné megismerni a vidék múltját, vagy egyszerűen kíváncsi rá, kik és hogyan éltek itt a történelem viharos évszázadai alatt.

További fotók a Kálvária-temetőről a galériában, kattintással nyílik.

temetők Kárpátalján Ungvár Kálvária halalsprint

Főbb források:

http://ungparty.net/blog/2012/03/04/eskuvo-a-temetoben/

http://karpatalja.blog.hu/2012/04/10/eskuvo_2087

http://www.hebraisztika.hu/attachments/00000456.pdf

http://www.uzhgorod.ws/architecture_calvary.htm

http://www.karpataljalap.net/?q=2017/02/26/feher-obeliszk-titka

Ahol nem tüntettem fel a fotó eredetét, ott saját fényképeket használtam.

0 Tovább

Nyelvében élhet? Az új ukrán oktatási törvény és a kárpátaljai magyarok

Az ukrán Legfelsőbb Tanács által szeptember 5-dikén elfogadott új ukrán oktatási törvény nyelvi cikkelye hátrányosan érinti Ukrajna nemzeti kisebbségeit, mivel szűkíti nyelvhasználati jogaikat az iskolai- és a felsőoktatásban.

A nyelvi cikkely alapvetően a tetemes számú orosz kisebbséget célozza, ám szó sincs róla, hogy a regnáló ukrán kormány, élén az oktatási miniszterrel, ne készült volna fel a magyarokból: érveik közt első helyen szerepel a magyar iskolák végzőseinek gyenge érettségi vizsgaeredménye ukrán nyelvből.

A törvény támogatói a mindenkori gyarmatosítók arroganciájával állítják, az államnyelv tökéletes elsajátítása a szülőföldön való boldogulás legfőbb feltétele, vagyis akár felismerik az érintettek, akár nem, a törvény a kisebbségek érdekét szolgálja. Pavlo Klimkin ukrán külügyminiszter egy interjúban elmonta, személyes meggyőződése, hogy a kárpátaljai magyarok igenis szeretnének helyben érvényesülni, s az ezt lehetővé tevő oktatásügyi változtatásokat a kormánytól várják.

Az okatatási reformokat előirányzó törvény burkolt politikai célkitűzése  nyilvánvalóan a nyelvileg egységes Ukrajna, s habár az itt élő oroszok létszáma és erős nyelvi öntudata miatt erősen kétséges ennek gyors megvalósíthatósága, az, sajnos, nagyon is előfordulhat, hogy az alig 150 ezres, évről évre csökkenő számú kárpátaljai magyarság — az ukrajnai kisebbségek közül elsőként — a homogenizáló törekvések áldozatává válik.

A törvényt elfogadó parlamenti szavazást követően a kárpátaljai magyar érdekvédelmi szervezetek heves tiltakozása még alig keltett visszhangot az ukrán politikai diskurzusban. Miután Porosenko elnök is aláírta a törvényt, a magyar kormány kemény hangú nyilatkozatokban ítélte el a nemzetközi egyezményeket is sértő nyelvi cikkelyt, s retorikájával egyszersmind megalapozta a további viták nyelvi stílusát. Ukrajna hátba szúrta Magyarországot, fogalmazott Szíjártó Péter külügyminiszter, a számonkérés és a sértődöttség pedig a későbbi nyilatkozatoknak is jellemző alaptónusa lett. Ahogy várható volt, Kijev nem hátrált meg azonnal, a szemrehányásokra meglehetősen flegmán és lekezelően reagált. Hamar előkerült a mostanában mind gyakrabban bedobott szeparatista jelző is a kárpátaljai magyarokat illetően, sőt, még egy hevenyészett minitüntetést is sikerült toborozni az ungvári magyar konzulátus elé.

A továbbiakban kudarcba fulladt ukrán-magyar párbeszédkísérletek, elmaradt tárgyalások és mély uniós csend kísérte az immár hatályba lépett törvény útját. Jól jellemezte a kialakult helyzetet, hogy az Európa Tanács főtitkárának a törvényt illető állásfoglalásáról merőben ellentétes tartalmú beszámolók jelentek meg az ukrán, illetve a magyar sajtóban. Az ukrán fél továbbra is hangsúlyozta: a kisebbségek ellenállásának eredője az, hogy félreértik a nyelvi cikkelyt. Ezzel a többször is hangoztatott érvvel mintegy értelmezési problémává igyekezett degradálni a kisebbségjogi kérdést. Elképzelhető viszont, hogy ez amolyan burkolt célzás volt arra, hogy az ominózus cikkely egyik passzusa akár kiskapuként is értelmezhető: e szerint az uniós nyelvek valamelyikén, tehát akár magyarul is oktatható néhány (számbelileg pontosan meg nem határozott) tantárgy a nemzetiségi iskolákban.

A kétoldalú miniszteri találkozót követően most a felek a Velencei Bizottság állásfoglalására várnak. Kijev ígéretet tett: figyelembe veszi a nemzetközi szervezet véleményét.

Közben a kárpátaljai magyarok  csalódottan vették tudomásul a gyermekeik jövőjét elbizonytalanító törvény elfogadását. A háború okozta sokk még el sem múlt, máris itt az újabb trauma.  S habár hálásak Magyarország határozott kiállásáért, azért vannak, akik attól félnek, ha a magyar kormány folytatja a politikai retorziókkal való fenyegetőzést, az ukrán revans sem várat majd magára, s  végül az egésznek a kárpátaljai magyarok isszák meg a levét. 

Aki a közösségi oldalakon bóklászik, észreveheti, hogy a kárpátaljai magyarok profilképeinek sarkában mind gyakrabban tűnnek fel nemzeti motívumok: zászló, címer, Nagymagyarország-térkép. Talán azért válhatott most fontossá a nemzeti érzelem ilyesféle hangsúlyozása, mert ami eddig természetes volt — hogy ide tartoznak, s magyarként is teljesértékű, a többséggel egyenrangú polgárai Ukrajnának —, az most bizonytalanná vált. A kárpátaljai magyarok összezárnak és egymásba kapaszkodnak, mert úgy érzik, megtámadták őket, az új törvénnyel nyelvük, nemzeti identitásuk került a célkeresztbe. S több ez, mint átmeneti rossz közérzet -  az otthontalanná válás egyik tünete.

0 Tovább

Elemér atya egyszemélyes szemináriuma

Dr. Ortutay Elemér kárpátaljai görögkatolikus áldozópap életének 81. esztendejében,  20 éve hunyt el. Nem mindennapi sors jutott neki. Átvészelte a 20. század nagy történelmi fordulatait, a 2. világháborút és több rendszerváltást - ahogy milliónyian mások is a Kárpát-medencében. Vallása, hivatása miatt meghurcolták, kényszermunkára ítélték - sajnos, ez sem számít ritka sorsképletnek ezen a vidéken. Ami miatt mégis különleges a története, az egyfelől rendíthetetlen kitartása, amellyel meggyőződéséhez és esküjéhez ragaszkodott.  Az pedig egyenesen csodálatra méltó, hogy végig kifogyhatatlan derűvel és  mély bizalommal fordult a világ felé: az emberi jóságba vetett hitét az átélt viszontagságok sem ingatták meg.

Mindig nyitva

Sokan tudták, hogy van egy lakás az ungvári Engels utcában, amelynek ajtaján bárki kopogtatás nélkül beléphet. Jöttek is az emberek jó szóért, lelki támaszért, tudásra szomjazva, mások meg azért, hogy rendszeresen házkutatást tartsanak vagy kihallgatásra hurcolják a családfőt. Barát és ellenség egyaránt azt hihette, hogy az állandó megfigyelés alatt álló, hivatásától eltiltott, ám azt titokban mégis gyakorló pap nem tudja, mi a rettegés. Vagy ha mégis ismeri a félelmet, hát cseppet sem törődik vele.

Pedig Ortutay Elemér időskori visszaemlékezése szerint nagyon is megtapasztalta a valódi félelmet és a halál közelségének iszonyatát a vorkutai lágerben. Vele együtt 129 kárpátaljai görögkatolikus lelkészt hurcoltak munkatáborokba egyházuk intézményes fölszámolása után. Többen közülük soha nem tértek vissza. Elemér atya főesperes édesapja is az egyik munkatáborban lelte halálát.

A Sátán kísértései és Horthy névnapja

A Sátán kísértése volt-e, ahogyan ő mondta, vagy egy kegyetlen rendszer aljas módszere a másképp gondolkodók megtörésére, de Dr. Ortutay Elemér többször is sorsdöntő választásra kényszerült élete során. Ha a szovjet rezsim utasítására hajlandó csatlakozni az államilag megtűrt pravoszláv egyházhoz, elkerüli a büntetést, sőt  tanári kinevezést kap a lembergi egyetemen. 33 éves ekkor, családos ember, 4 kisgyermek apja, mégsem töpreng a válaszon. Koncepciós perben 25 év kényszermunkára ítélik. A vád  egyik bizonyítéka, hogy a mindennap miséző atya Horthy születésnapján, Hitler hatalomátvételének napján és a magyar nemzeti ünnepen is imádkozott, tehát támogatta a fasisztákat.

A vorkutai bányák nem törték meg, sőt ahhoz is volt ereje, hogy  fogolytársaiban tartsa a lelket.

1956-ban térhetett haza, miután egy kirakatper során felmentették.

Ekkor jött az  újabb kísértés: Magyarországra költözhet a családjával, csak olvassa fel a Kossuth Rádióban, hogy a Szovjetunióban vallásszabadság van. Ha nemet mond, könnyen Szibériában találhatja magát.

egyház tanítók iskolasprint
Feleségével, Vitéz Gabriellával. Ungvár, 1941.

Katakomba-lét és újrakezdés

Az Ortutay-család Kárpátalján maradt. A nélkülözés és az illegalitás évtizedei következtek.

Az egykori pap az ungvári csempegyárba került, ahol 17 évet húzott le kétkezi munkásként. 

Közben titokban végezte a hívek pasztorizációját, folytatta papi munkáját a hatóságok folyamatos zaklatása közepette. Óriási szerepe volt az egyházi utánpótlás nevelésében, az évek során 18 tanítványát szentelték pappá.  Egyszemélyes teológiai akadémiát működtetett, ahogy barátja, Balla László írta. Otthonában szívesen látott mindenkit, felekezetre való tekintet nékül, aki erkölcsi útmutatásért fordult hozzá, vagy egyszerűen kíváncsi volt a nagy tudású teológus doktor eszmefuttatásaira. Így vált a kárpátaljai magyar szellemi élet egyik meghatározó alakjává a 20. század második felében.

Megélhette, hogy egyházát 1989-ben legalizálják,  s a görögkatolikus hívek visszakapják templomaik egy részét.  1991-ben aranymisés áldozópap lett. Több mint ötven éven át szolgált. 1997-ben hunyt el.

Hogy miként látta saját szerepét az embert próbáló történelmi korban, arról kevés szó esik 1993-ban megjelent emlékiratában.  Annál lelkesebben mesél nagyra becsült tanárairól, iskolatársairól, tanítványairól, a kárpátaljai magyar és ruszin írókról-költőkről, kedves barátairól meg a tehetséges fiatalokról, akik egész életében körülvették.

Rövid önéletírását egy lágerbeli szenteste emlékével fejezi be. A kis történet megvilágítja, hogy a mélyen nemzeti érzelmű atyától távol állt a sovinizmus. Magyar, ukrán, cigány, olasz és litván rabok gyűlnek a fiatal pap köré, hogy együtt ünepeljenek: "Mert aki velünk érzett, az testvérünk volt".

"Letérdeltünk mindnyájan a kis zöld gally előtt... és én dadogva, el-elcsukló hangon imádkozni kezdtem... majd elénekeltük - ó, de szívből énekeltük - a Mennyből az angyalt, a Stille nacht-ot, a Dévnájá novénát, a Pásztorok, pásztorokat...".

Akik együtt énekeltek azon az estén, szinte mind hazatértek. De sokan voltak, s nem csak Vorkután, akik soha többé nem látták viszont a szülőföldjüket és a szeretteiket. Az atya az ő emléküket is híven őrizte.

Dr. Ortutay Elemér egy régi lelkészdinasztia utolsó felszentelt papja volt. Nevét ma egyházi kollégium viseli Beregszászban.

egyház tanítók iskolasprint
Emléktábla a beregszászi magyar gimnázium falán

0 Tovább

Kisebbségellenes oktatási törvény léphet hatályba Ukrajnában

Szeptember 5-dikén az Ukrán Legfelsőbb Tanács második olvasatban is elfogadta az új oktatási törvényt, mely szerint a középiskolai és  felsőoktatás nyelve ezentúl az ukrán lesz.  A törvény csupán az óvodai nevelést és az elemi osztályokban zajló oktatást garantálja anyanyelven.

A nemzetiségi iskolák oktatási nyelvére vonatkozó rész megvitatása során heves vita alakult ki az ukrán honatyák közt, emiatt megszakították a tanácskozást, ám az esti ülés után elfogadták az új oktatási törvényt a nyelvi résszel együtt, melynek értelmében a középiskolai és a felsőfokú oktatás nyelve az ukrán lesz.

A Rada által elfogadott törvényt Petro Porosenko elnöknek még jóvá kell hagynia. Nem kétséges azonban, hogy az elnök aláírja a dokumentumot, hiszen a szavazás után alig néhány órával üdvözölte a parlament döntését.

A kárpátaljai képviselők közül egyedül Brenzovics László, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség elnöke szavazott nemmel a kisebbségellenes törvényre.

Viktor Baloga parlamenti képviselő, befolyásos kárpátaljai üzletember közösségi oldalán kommentálta a szavazás eredményét. Szerinte Ukrajnának Magyarországtól kellene példát vennie az oktatás nyelvét és az államnyelv védelmét illetően. Törvényszerű, hogy Ukrajnában az állami oktatás nyelve az ukrán kell hogy legyen, hiszen ezzel az ország követi magyar szomszédja és a „civilizált világ” példáját, érvel a rá jellemző cinizmussal Baloga.

Lilija Hrinevics ukrán oktatási miniszter azzal indokolja az ukrán nyelvű oktatás szükségességét a kisebbségi iskolákban, hogy a független érettségi tesztek eredményeit lerontják a nemzetiségi iskolák ukránul nem megfelelően tudó végzősei. A miniszter asszony az oktatás minőségének javulását várja a törvény életbe lépésétől. Ukrajnai magyar nyelvészek viszont arra hívják fel a figyelmet, hogy a törvény végső célja voltaképpen nem a kétnyelvűség elősegítése — ehhez inkább a nemzetközi gyakorlatban bevált oktatási módszereket kellene elsajátítani és alkalmazni — hanem az egynyelvűség, a nyelvcsere, vagyis a teljes nyelvi asszimiláció.

A kárpátaljai magyarság szülőföldön maradásának legfontosabb záloga az anyanyelvi oktatás. A most megszavazott törvény radikálisan befolyásolja az Ukrajnában élő magyarok és más nemzeti kisebbségek jövőképét, sérti identitásukat, korlátozza nyelvi jogaikat.

0 Tovább

Magyar katona halt meg az ukrajnai fronton

Friss, szomorú hír: ismét elesett egy kárpátaljai magyar katona az ukrajnai háborúban, hivatalos nevén terrorellenes hadműveletben. A 3 éve tartó fegyveres konfliktusnak Balázs Zoltán a sokadik magyar származású áldozata. A 128-as dandár 22 éves katonája néhány napja még tábori fotót posztolt magáról. Tegnapelőtt egy gránáttámadás során halálos sérüléseket szenvedett.

háború

A megrendítő tragédia hátteréről egyelőre kevés a nyilvános információ. Nem tudjuk, Balázs Zoltán önkéntesként került-e a frontra vagy hivatásos katona volt, aki a kötelességét teljesítette Zajcevonál.  (A hadkötelesek mozgósítása, valamint a kötelező sorozás a kárpátaljai magyarokat is érintette/érinti, és sokan épp emiatt kényszerültek elhagyni a szülőföldjüket. A harcok magyar származású áldozatainak egyike, Lőrinc Sándor mozgósítással került a frontra, a többiek szerződéses katonák voltak.)

Mikor magyar vagy bármilyen, nem ukrán nemzetiségű katona esik el a kelet-ukrajnai összecsapásokban, szinte magától adódik a kérdés: ha nem kényszerítették (pontosabban: nem mozgósítással került a harctérre), akkor mégis miért vett részt az öldöklésben? Miért kockáztatja az életét sok ukrajnai magyar, szlovák, sváb stb. az orosz-ukrán konfliktus résztvevőjeként? 

Munkácsi idős bácsi meséli: a veje önként jelentkezett a hadseregbe rögtön a háború kezdetén. Nem patrióta meggyőződésből tette. Azt remélte, ha részt vesz a harcokban, kedvezményeket és anyagi juttatásokat kap, s ezzel javíthat családja nehéz anyagi helyzetén. Néhány hónapnyi frontszolgálat után súlyosan megsebesült, kórházba került, majd leszerelték. Azóta felépült ugyan a sérüléseiből, viszont a poszttraumás stressz tüneteit mutatja és súlyos pánikbetegséggel küzd. 

De a hivatásos katonák helyzete sem fekete-fehér. Gyakran hallani az érvet: tudták, mire szerződtek, kötelességük utolsó csepp vérükig védeni a hazát. Csakhogy néhány éve még kevesen sejthették, hogy Ukrajna háború küszöbén áll. Viktor Juscsenko volt ukrán elnök 2008-tól konkrét ígéreteket tett a sorkatonai szolgálat eltörlésére, valamint a professzionális ukrán hadsereg létrehozására. 2013-ban, a Janukovics-éra idején már nem hívták be a katonaköteles korúakat, bár a sorozást továbbra sem törölték el. A katonai hivatás akkoriban vonzó életpályamodellnek tűnhetett  -nem kis részben az új hadsereget népszerűsítő reklámkampányoknak köszönhetően-, amely az ukrán átlagfizetésnél magasabb jövedelmet és társadalmi presztízst ígért a fiataloknak. A 2014 márciusában kirobbant kelet-ukrajnai fegyveres konfliktus azután nem csupán lerombolta ezt az illúziót, de egyúttal véres harcokba kényszerítette a szebb jövő ígéretével becserkészett újdonsült katonákat, köztük sok magyart.

Az utak, amik a frontra vezették az eddigi magyar áldozatokat, sokban különböznek.  Ami mégis közös bennük: lényegében kényszerpálya volt mindegyik. A legutóbbi áldozat, Balázs Zoltán történetéről keveset tudunk. A végét ismerjük: a fiatal katona teste ma hazaért szülőfalujába, Királyházára. 

1 Tovább
«
123

csepantelke

blogavatar

keleti tájolású telek, határok nélkül